Petra

13. fejezet.

Béla, az ágyon ülve figyelmesen hallgatta Barátnőjét, időnként a történeten jókat kuncogott, de úgy, hogy Petra, ne vegye észre. Nem akarta megsérteni.

Rengetek kérdést tett fel Béla, Petrának. Ő, türelmesen válaszolt.

– Jó, szívem gyere, és öltözz fel, és elmegyünk egy Étterembe ebédelni.

– Meghívsz?

– Igen, aki ilyet álmodik, annak kijár egy ebéd!

– Drágám, köszönöm.

Lefelé ballagtak a lépcsőn, épp Kati néni a másodikról lép ki az ajtón.

– Jó, napot fiatalok!

– Csókolom, Kati néni, épp meséltem Bélának, hogy mit álmodtam, amibe benne volt.

– Igazán, ez jól esik, hogy velem álmodtál. Épp leviszem a szemetet a tárolóba. Nem tartalak fel titeket. Menjetek csak előre, én úgy is lassabban megyek.

– Köszönjük, csókolom.

Béláék, utcára kiléptek, és szép lassan le sétáltak a közeli tóhoz, ott kicsit dobálták a köveket a tóba, ovisszintesen. (kacsáztak)

Majd, bementek az Étterembe, ebédeltek, utána elmentek a Corvin moziba megnéztek egy kaland filmet, majd szép lassan haza sétáltak. Az idő is kellemes volt hozzá, csendes langyos nyári este.

 

Petra, nagyon elfárad, ruhástól lefeküdt az ágyra, Béla felette állt, mosolygott rá, levetkőztette, majd betakarta. Leült az ágy melletti, fotelba, fel kapcsolta az álló lámpát, elővette a könyvet, és folytatta a félbehagyott regény olvasását, közben pillantásokat vetett barátnőjére, és látta, hogy Petra nagy nehezen álomba szenderedett.

v é g e!

Köszönöm, hogy olvastad.

Kálmán.