Nem felejtem el.

 

Tudtunk kicsit beszélgetni.

Mindenkitől távol lenni.

Senki sem zavart akkor Minket.

Ketten voltunk, s gyönyörködtem,

mikor Kegyedet közelről néztem.

De, később jött egy magas rangú Ember.

Kegyed, kicsit megijedt, és távozott.

Félúton volt már, visszanézett, és mosolygót.

 

Még mindig látom azt, a képet, amikor visszanézett.

Azt, a mosolyt soha nem felejtem el.

Mert kedves volt, s akkor este jólesett,

mert nekem szólt.

Köszönöm, szeretetteljes pici orcáját,

puha selymes, finom kacsóját,

Köszönöm azt a szép estét.

Csodás alakját, és kedves mosolyát.