Még emlékszik?

 

Még emlékszik, arra, amikor ott állt a vízfüggöny mögött.

Előre lépett, és hagyta, hogy a víztömeg Kegyedre essen.

Érje, bársonyos testét, hosszú fodros, csillogó haját.

Hagyta, hogy átmossa e gyönyörű, csodálatos alakját.

Ugye, erre emlékszik?

 

S, arra, amikor a tavon csónakjában Kedves ült.

Bókokat a fülébe suttogott.

Szép, kecses nyakára sok finom csókot adott,

közben keze, szoknyája alján volt.

Ugye, erre emlékszik?

 

Még, most is előttem van az, a kép, mikor szobájában lengén volt.

Szerelmes pillantásokat, Kedvesétől kapott.

Vette, e jelzéseket, és örömmel adta a testét, szeretőjének.

Aki, minden kívánságát, amit kért teljesítette.

Ugye, erre emlékszik?

 

Arra is, hogy láttam, finom, bársonyos testét.

S, csodálhattam testközelből két tündéri mellét,

engedte, hogy megfoghattam, és finom csókokat adtam.

Élvezte, e jelenetet, és még kérte, hogy lejjebb, lejjebb.

Emlékezzen csak, mert ezek szép pillanatok.

S, mindent, amit tettem szeretetből adok,

mert előttem állt egy csodálatos, gyönyörű Nő.

Kegyed.