Már két éve!

 

Bizony, már két éve, hogy megismertem.

Ott, a csarnokban Kegyeddel beszélgettem.

Nem volt semmi köztünk,

kapcsolatunk csak beszélgetésbe merült.

De, azt a percet feledni nem tudtom.

Mert látom, piros pozsgás orcáját,

kedves mosolyát.

Pici, csókot igénylő száját,

csillogó fehér fogsorát,

ápolt, gyönyörű hosszú haját,

és azt a ölelésre termet testét.

Mely, ha kell betölt egy meghitt estét.

Ami, át adja magát a szerelemnek,

s nem feledi az együtt töltött perceket.

Szemek, azok a csillogó szemek,

mely ha távol van, vissza tekintenek.

Kegyedet, feledni nem lehet.

Orcáját állandóan magam előtt látom.

Szinte követ, de nem is bánom,

mert egy Csodás Hölgy volt akkor ott…

Mára, csak emlék marad Kegyedből.

Emlék, egy Dunai szigetről.

Budafok. 2018-01-13