Látom tevékenykedik

 

 Szőlőben dolgozik, növényszárát igazgatja,

Ha, kell karóhoz, rögzíti, e munkát szereti.

Másik sort lekacsolja, igaz, e munkát már unja,

De kitart mellette, mert aki ezt tudja a szőlő királya.

Vállára egy madárka szállott,

Ránéz, s egy kis szárat ad neki.

Madárka megköszöni, s messzire viszi,

Párjának a fészkét építi.

Szél fújja hosszú fekete haját,

Mindenki látja Kegyed szép orcáját.

Örömmel tevékenykedik, mert a szőlőt szereti.

Utolsó sornál a termést leszedi, puttonyba teszi,

Majd felemeli, s onnét a dézsához viszi,

S a tartalmát bele önti.

Majd jól megtapossa, s a kifolyt lét, megkóstolja.

Ízlelgeti, kóstolgatja, a must ereit felforrósítja,

Jól érzi magát, s folyatni szeretné a munkát.

De, nem tudja, mert a szőlőlé a Földhöz szorítja.

Álomba ringatja Kegyed magát,

Reggel Édesapja simogatja orcáját.

 

Ébredj fel Lányom, látom, dolgoztál, s büszke vagyok Rád.

E mondattal köszönte meg Édesapja a munkáját.