Kálmán blogja

Fáj, minden bók, amit nem kapok Tőled,
Fáj, minden lépés, amikor nem megyek Feléd.
Fáj minden ölelés, amit nem érzed Tőled,
Fáj, minden érzés, amikor nem látlak Téged.
Fáj, hogy itt hagytál, csak úgy Minket.

ÉDESAPÁM HALÁLÁRA – írtam e fájó sorokat.


A NAGY HORGÁSZ.

ÉDESAPA.
Leéltél egy teljes Életet,
most látom, hogy szenvedsz,

levegőt kapkodod, pulzusod ide-oda mozog.
Arcod veretékezik, vízben úszik.
Hisz Te még mindig a vizet szeretted.

Ez volt Neked a mindened.

Sajnos.
Ez már a múlté.
Odafent szebb jövő vár Rád
a nagy hal, és a nagy tenger.

ÉDESAPA,

ez már mind a Tied,

a NAGY HORGÁSZÉ.

Érd. 2007. 10. 02.


APA.

Sajnos, már búcsúzom kell Tőled
már nem, ölel át két karom soha Téged,
akárhogy is hozta az Élet, tud meg, hogy szerettelek Téged.
Szeretet még a Menyed
a két, Unokád,
aki Téged már soha többé nem lát.

SZERVUSZ  APA.

Érd. 2007. 10. 02.

Ki,
fel neveltél három gyermeket,
kik Téged szerettek.
MAMA.
Ki,
átélted a II. Világháborút,
Te elmesélted, nekem a Horhty korszakot.
MAMA.
Ki becsülettel élted az életet.
Most kellet elmenned?
MAMA.
Picit várhattál volna még,
leéltél egy szép életet,
és itt hagytad a szeretteidet.
M A M A.

Most Te oda fentről nézel Minket,
vigyázó szemekkel terelsz Minket,
hogy csak a jót válasszuk,
s az utat, amit nekünk mutattál, Mi kijárjuk.
Szavaid még mindig bennem égnek.
Téged csak a szeretet vezényelt,
mert te mindig jó voltál Hozzánk,
Te, vigyáztál sokszor, szeretettel Ránk.

Ott fent legyen szép, és jó életed,
és keresed meg a szeretteidet.
Te tegnapig megéltél nyolcvan kilenc évet,
Neked így már sokkal könnyebb,
mert nem szenvedtél,
innét szépen elmentél.

Vigyázz magadra MAMA.