Kálmán blogja

Napsütötte édes tájon

Távol voltál, de mikor Rád néztem,

eszembe jutottak a régi emlékek,

Mikor ketten sétáltunk a hídon a folyó felett.

Mikor, csókjaimat csak Neked adtam.

Mikor kezemet a kicsi kezedbe tehettem,

finom testedet számmal falatonként ehettem.

Csodás emlékek, de

még most is szép vagy,

Pedig már rég volt köztünk a szerelem.

De még most szép vagy.

Nem feledlek,

nem tudlak, mert gyönyörű Nő vagy.

 Most már tudom, hogy hibát követtem el.

Hittem a másiknak, pedig …

Kár volt.

Te szebb vagy.

Távol vagy most tőlem,

Téged soha nem feledlek.

Boldog vagyok, hogy ismét látlak.

Még a szívem mélyén szeretlek.

Drága, Hölgyem kérem, írjon magáról, és az Ön által, tiszteletben tartó boldogságról.

Írja meg, hogy mi az Ön elképzelése.

Említse, meg, hogy hogyan kívánja a szabad perceit eltölteni.

Hozza szóba, hogy kell Önnek egy ismeretlen férfi,

Aki, még most is tiszteli, és nagyon kedveli, habár ezt most már tudjuk, hogy Önt még nem ismeri,

de vágya, hogy Önt megismerje.

Kezét az Ön kezeibe téve,

csillogó szemeibe nézve,

kérje meg Önt, hogy az útján kövesse!

Hölgyem tegye ezt meg nekem, hogy hallgat a szavakra,

Igaz, a férfi az írásait még el nem olvasta,

de tudom, hogy hamarosan elfogja.

Írjon a férfinak, ha találkozni szeretne vele, mert akkor a férfi szíve úgy dobban, ahogyan Ön akarja.

A férfi a levelét, már nagyon várja.

Ne enged gyötörni a szívet?
Enged, hogy megkeressen Téged.
Enged, hisz e szív Téged szeret.
Csak meg kell találni.
Légy az első, az elsők között,
mert ott van melletted,
keresed,
találd meg,
hisz, most együtt lélegeztek,
együtt veszitek a levegőt, szaporán.

E szívet szeresd, és ne gyötörd
e boldog szerető szívet.

Egy csinos Hölgy néz a képről,
egy csinos Hölgy mesél nekem a szépről,
egy csinos Hölgy, kivel társ is lehetek,
egy oldalon így ismernek az Emberek.
E Hölgyről, csak szépet mondhatok,
és újra felzengenek a dalok,
ami e hölgyet éltetik,
a szép dalt, csak Neki éneklik,
amit Ő szívesen elfogad,
mert e Hölgy jóságot, és szeretetet ad.