Hang.

Tó partján állsz.

Nap a vízszintjét elérte.
Utoljára Rád kacsint.
Hív, hogy gyere, ússzál hozzám.
Még egyszer hunyorít, és mondja,
hogy ússzál hozzám, érj el.
Bemész a vízbe ruhád levetve, úszol a parttól távolabb a messzeségbe.

Úszol tovább boldogan, agyad máshol jár gondolatban.
Hegyi úton jár.
Nap égeti a hátadat, lefedett kendőddel, 
és az ágat nézed szemeiddel.
Ágon egy szerelmes madár pár turbékol.
Hajtott a vizet előre, 
és úgy érzed, hogy alig mentél előbbre.
Megállsz.
Egy hangot hallottál.
Partról Valaki neked kiabál.
Hív Téged.
Visszanézel, és látod, hogy hív a Kedvesed, 
és kéri, hogy ne menj tovább, 
mert Ő még mindig Téged szeret.

Úszol vissza boldogan, most már gyorsabban.
Kiérsz a partra, és átöleled,
Hisz Ő mondta néked, hogy Téged örökké szeret.