Gondolat

Gondolat.

Minap azon meditáltam, csak úgy Ön magamba, hogy abba hagyom az írást. De, hamar elvetettem, e 

nemes gondolatot. Mi lesz a bennem lévő feszültséggel, hogy fogom magból kiadni, és akik várják tőlem a 

műveimet, azok szegényebbek lesznek.

Tudom, hogy nem vagyok híres író.

Pedig, mikor még fiatalba voltam, úgy tizenéves, avval viccelődtem, hogy hozzám egyszer kifog jönni a TV, 

és riport alany leszek, és bemutatják, majd a Királyi Tv-ben. Akkor, az volt. „Tehetségemet” kaptam, 

fentről, Istentől (akiben nem hiszek, azaz tudom, és érzem, hogy „VALAKI” fent rendezi a sorsomat, 

sorsunkat. De..

Szerencse, hogy van Internet, mert amit Kútfejemből kiötlők, azt fel tudom tenni azokra az oldalakra ahová 

publikálok.

Látom, hogy egyre többen olvasnak, vagy megnéznek. Így büszke vagyok magamra. Soha nem voltam jó 

helyesíró, de mióta netezek, azóta helyesírásom sokat javult. Szerencse, hogy szeretek írni, és így kiadom 

magamból azt, ami bennem van.

Publikálok öt Web oldalra, és egy havi folyólapba. A „Nyugati Gondolat” című folyóiratba.

Egy festőművésznő festményeit, szóban (versben) leírhatom. Ezt, a Hölggyel megbeszéltem. Az előbb 

említett folyóiratba közlőm, megmutattam a Hölgynek, „a kiadott első lapot”, tetszéssel fogadta.

Nem vagyok, soha nem voltam nagyképű, és beképzelt

Múltkor olyat tettem, amit nem szoktam, egyik művemet végleg kitörültem. A 28. fejezetnél jártam (ami, 

fejezettenként minimum 3-4 oldal), csak azért, mert összevissza írtam, volt olyan, hogy kétszer írtam egy 

fejezettet. Nem tudtam követni, belebonyolódtam. Címe: Panelház.

Egy középkorú kissé molett Vállalkozó Nőről szólt.

Most elkezdtem előröl. Címe: Petra. Mihelyst több fejezett lesz felteszem a netre.

Sokan mondták, hogy könyvbe kellene kiadnom a műveimet.

De, ki olvas?

Ki fogja megvenni?

Mennyiért?

Igazság az, hogy lustább vagyok, pedig az írni valók a fejembe kószálódnak.

Nahát, ilyen gondolatok időnként elkapnak, akkor megrázom magam, és elkezdek írni.

 

Köszönöm, hogy olvastad.

Kálmán.