Ajtóm

 

’Jer, be, ajtóm előtted nyitva áll.

Csak Rád vár, hogy átlépd a küszöböt, s egy kedves szót Tőled hallok.

E, szó sok mindent elmond, s a gyűlölettel ellent mond.

’Jer, be hisz várlak Téged, ha itt vagy szeretett, és kedvességet adok Néked.

Várlak, hisz, oly rég jártál nálam.

                                                    Jer be, mást most nem várok.

Csak Téged, hogy újból felidézzük azt az időt, mikor a sétányon, a padon ültünk.

S, egy kicsit ott szerelmeskedtünk.

Akkor még fiatalok voltunk, semmire nem gondoltunk.

Most, már kissé idősebbek lettünk, és elmondhatjuk, hogy szép volt az eddigi életünk.

De, késő bánat visszagondolni, azt, az utat már ne tudjuk végig járni.

Mert nem úgy sétálunk, mint régen, kéz a kézben, teljes szerelemben.

’Jer, be hisz Téged várlak.

                                                               Ülj le, most hosszan mesélünk egymásnak.

Távoztál.

Szavaid még fülemben csilingelnek.  

Tested bársonyos, mint az előtt.

Bár hajad színe kissé megkopott,

még így, is szép vagy nekem.

Szerelmem.