muckypup

Pipacs98• 2017. június 30. 15:13

Túl sok száj beszél túl sok semmit

Megidézni

ismeretlen

néni, bácsi

közhelyét nem

egészséges.

Mások szava

mindig kétes,

ember hangja

nyomatékos,

bár hogy igaz,

sosem biztos.

Körbefalaz

sok vélemény,

sok száj mozog,

de nem beszél.

Imádkozok

inkább minden

egyes csendér':

a szóköz nem-

csak üres tér:

nyugalom a

zűrzavarban,

tisztaság a

szívben, agyban,

kellemes kis

semmiség, ha

örök hamis

világ-zajba

fájdul fejed

s nem tudod, hogy

kiút hol lehet.

Megtalálod:

engedd néha,

hogy öledbe

dorombolva

magát csendbe

bújjatok, a

Semmi és te.

2 hozzászólás

Pipacs98• 2017. június 25. 08:57

Elengedni a szavakat...

Hűvösen fogad a hajnal,
Aludni már nem tudok,
Kelek szürke bárányokkal
Felettem az égen kavarog

Pár kimondatlan gondolat,
Mezítláb kimerészkedek,
Hogy belőlük elkapjak
Egy-kettőt, de ehelyett

Csak fátyolban sétálok,
Hidegen ismerkedik talpam
A homokkal, kissé fázok,
Más üdvözletet nem vártam...

Hűvösen fogad a hajnal,
Hűvösen magam alatt járok,
Őrülten játszok a fákkal
Lombokat tépő játékot...

Sóhajjal nyílik az égbolt,
Elengedi magát a gondolat,
S minden, mi eddig bennem volt,
Esőként tetőkön kopogtat.

2017. 06. 25. reggele

4 hozzászólás

Vers

Pipacs98• 2017. június 20. 23:08

Mindenkit ellenőrnek hiszek, amikor bliccelek

Megállóban felszáll egy alak,
Öltönyös, talán ellenőr - halad
Át agyamon a fájdalmas gondolat.
Magas, komoly arcán szavak
Akarnak kibukni, érzem:
"Jegyeket, bérleteket kérem!"
- vagy valami hasonló mondat...
Míg a sofőrnek susmog, kutat
A kezem a táskámban: játszom,
Hogy keresem, de nem találom,
Kapkodok, agyamban monológ
Írja magát, mentegetőzni fogok
- döntöttem -, vörösen lepi arcomat
A félelem, nézek, mint riadt vad,
Mást tenni nem tudok, teljesen
Sarokba szorítottak hirtelen...
Megfordul a fekete cipőjében,
Vizslat a nézőtérben, kezében
Jeggyel felém jön, tovább megy, és Átjár a megkönnyebbülés...