muckypup

Közélet

Pipacs98• 2019. május 30. 13:43

magányos világ

anyukádat megvágom,

kihúzlak, kiengedlek,
születésed kinyitom,
értékellek, megnevezlek,
pulzusod megszámolom

négy fal közé teszlek,
tömöm a szád, ha köpnél,
ha hiányzok, tisztába teszlek,
ágyba duglak, ha szöknél,
ártatlanul szeretlek

adj puszit a néninek
köszönj jó hangosan,
válaszolj, ha kérdeznek,
ha szidnak, maradj halkan,
légy hálás a szüleidnek.

minden reggel ébresztelek,
súlyt rakok a hátadra,
kapsz nyalókát, ha jó jegyeket,
veregetés arcodra, válladra,
legyél okos, udvaros gyerek.

látom a hibáid,
ahogy nősz, egyre utálnak,
nem írtad meg a házid,
leszidlak, savval borogatom a lázad,
nem figyelsz, a szerelem kábít,

túl nagy teher nő rád,
én csak segíteni akarok,
pitiáner a problémád,
kicsi vagy, szégyeld a bajod,
te még nem látod mi a világ!

megmérgezlek, meghánytatlak,
ahol keresed magad,
ahol nem bántanak,
oda viszlek, ahol végre szabad vagy,
megsúgom a vágyadat:

szeressenek, ahogy vagy!
- légy, aki érti magát,
légy őrült, ne higgy a rossznak,
magányos ez a beteg világ,
s önmagukká változtatnak.

2 hozzászólás

Pipacs98• 2018. január 11. 01:08

kaput-alizmus

A kapitalizmusban kettő társadalmi réteg lehet győztes: azok, akik kurva okosak, és azok, akik csak kurvák.

5 hozzászólás

Pipacs98• 2017. október 31. 15:51

Zsákmányállatok

Magamba varrom, amit látok:

nyálamba mártott igazságok,

amiket tintával hányok eléd:

ma nem főtt étel az ebéd,

mai fő tétel inkább az epém:

velem született, mint méhlepény,

meleg honból kiszaggatva élek,

komfortzóna volt a petefészek,

rózsaszín kis ultrahangképem

falidíszként lóg, néha nézem,

lógatom lábam az élet savában,

lúgosan élek a kisszobámban,

ajtót nyitok néha az életnek,

kint bárányvérbe mártott kenyérnek

szaga, mint a pénznek, olcsó kínálat,

farkasfoga sért a világnak,

s bár ezer gyilkos falkavezér

tapos rajtam egy jobb életér',

alattuk a békének építek várat,

jöjjön be minden zsákmányállat!

3 hozzászólás

Pipacs98• 2017. szeptember 12. 11:06

Hol vannak a Szentek?

Kimondani félek:
Az ember is csak állat,
- Noha védett,
S hiszi, ura a világnak...

A föld állatkert
Társak társas magánnyal
- Az ember bent
Marad s elél magával,

Odakint zsákmány vagy
Ember eszik embert
S büszkén dagad
Melle annak, ki a versenyt

Megnyeri, ilyen a világ:
Mindig lesz, kiknek
A hatalomvágy
Jelenti a kincset,

Míg másoknak bilincs
Jár sorsul és alázat,
De tudják: nincs
Olyan lélek, amit bezárnak,

S az igazi rabság
A kapzsi önző érdek,
S babérkoszorúját
Annak fejére adom, kinek

A kertjében megérett,
Keze földes, de a tiszta
Élet, mit teremtett,
Hálából szentté avatja.