muckypup

Pipacs98•  2017. augusztus 18. 00:52

Félelem a sötétben


A Nap szeme lehullt

szemedben szilánkos a múlt

remeg a gyeplő a kézben

sebesen, de még egészben

talál az üres önkívület,

hogy valaminek vége lett,

sötétben csalóka a félelem,

holnap látni fogsz a fényben,

s hazatalálsz.

Pipacs98•  2017. augusztus 18. 00:16

Felvidítalak

(Tudod, néha csakúgy elképzellek:

Felhőtlen örömben a szemed...)


Bárcsak rám bízhatnád magad néha,

Fejed lázát a kezembe hajtva

Ujjam barázdáiba simulnál

S tartanálak míg elolvadnál,


Mint jég megperzselt tenyérben,

Hűsítőn folydogálnál mederben

S vonalaimban utazhatnál,

Felfedeznéd a szigetem, habár


Otthont nem lelnél, csak nyaralót:

Fülledt nyarat, a tengerre kilátót,

Függőágy a teraszra, hűtőbe sör,

Semmi sem gyötör, tömör a gyönyör


Nézném, hogy úszol, majd a fa mellett

Árnyékban rágyújtani sincs kedved,

Mert nyugodt vagy végre, arcodon

A mosolyt lesem, s hagyom, folyjon...


Folyjon a jég perzselt tenyeremben,

Folyjon a mosoly, amit derítettem

Benned, s bár elolvadsz s megszárad

Kedved úgyis, én majd visszavárlak...





Pipacs98•  2017. augusztus 15. 16:28

Egymásra találás magától értetődően

Sörrel a kézben

egymás mellett 

elsütött a véletlen

egy jó viccet:


engem és téged

- más nem kellett - 

köztünk egy rímet

ott felejtett.




Pipacs98•  2017. augusztus 13. 19:39

Elérhetetlenség és versírás

Nem hiába,

a múzsa csókja

nem a számra simul,

csak a fejemben 

él csendesen...


Él a varázs,

éltető álmodozás,

előbb fejem, majd én is

teljesen kinyílok,

s verset írok...

Pipacs98•  2017. augusztus 12. 18:46

Bukfencek

megesik hébe-hóba,

hogy bukfenc-kedvében

találja magát néha

az élet hirtelen,


szólni is elfelejt,

hogy: hahó, kicsit felfordítom

a világot ma is, meg ne ijedj!

- gurul kezén-lábon,


mert ilyen a kedve,

én meg lassan hozzászokok,

legyintek - kis szeszélye

már kiszámítható dolog,


a lent után a fent

jön, kapaszkodni kell nagyon,

érezni, hogy átment

heccből puhány csontjaimon,


hogy aztán együtt

kirakózzuk össze kettesben,

- fekete humor életünk,

de én így is nagyon szeretem!