muckypup

Szórd az én varázsom a tehetetlen létre,
így élek csak keddvel,
nyiss a világra, kapum!

Mutasd, ahogy a fák nőnek,
hatalmukkal égbe nyúlnak,
mutasd, a virágok vöröslenek,
titkokkal csalogatva nyílnak!

- a világ bennem izzó szivárvány,
mechanikája hideg és színvak...

Amikor bizserget a zene,
talán csak magában zúg a kvantum,
talán semmi nincs, sefüle, seszeme,
csak tág pupillák, rezgő üzenetek,
s bennük szenved az érző univerzum.
Húsomat vontatva mozgatja az ösztön, 
sajátjaként használja a testet,
tudatom néha állattá hasad,
amikor hevében énvesztett.
Csak ember vagyok, aki levetkőzik,
aki százszor feláldozza magát,
isten nagy tervének szórja a magját,
ahogy kéjben oldja tehetetlen haragját.

Elveszetettem a múzsám