Hatvan Tavasz után

Nem voltam sármos,

sem kiváltságos,

sosem volt vagyonom,

sem autó mobilom.

 

Így éltem életem,

gondjaim feledtem,

vidáman nevettem,

életet szerettem.

 

Sokat kocsmáztam,

táncoltam, nótáztam,

lányokkal cicáztam,

de sokszor ráfáztam.

 

Soha nem búsultam,

amikor csalódtam,

vártam a holnapot,

újabb hamis csókot.

 

Volt belőlük bőven,

mint csillag az égen,

átmulatott évek,

egyszer véget értek.

 

Barátnők, barátok,

füstszagú kabátok,

régi balgaságok,

jó gondolni rátok.

 

Időnk lassan lejár,

elhallgat a nótánk,

toronyban harangot,

búcsúzóul húzzák.

 

2019-11-12

 

 

 

 

 

 

Búcsú SMS-t kaptam,

egy ismeretlen számról,

elköszönt tőlem egy lány,

azt írta szép volt, de vége már.

 

Ettől lementem hídba,

megittam tíz vodkát sírva,

mindezt leküldtem sörrel,

beleestem egy gödörbe,

mint légy a  tejes köcsögbe.

 

SMS lány, fáj hogy elhagytál,

légy boldogabb egy másik oldalán,

ismeretlen lány, választ ne várj,

hisz van még rajtad kívül ezer lány.

 

SMS-t kaptam újra,

hagyjam őt, mert már unja,

ne kössem többé gúzsba,

inkább húzzak a búsba.

 

Ismét lementem hídba,

megittam tíz vodkát sírva,

mindezt leküldtem sörrel,

beleestem egy gödörbe,

mint légy a  tejes köcsögbe.

 

SMS nem jöhet többet,

mert telefonom össze, törtem,

így most már szép az élet,

mert telefon nélkül élek.

 

 

2019. Június. 23. Kora reggel.

 

 

 

 

 

 

Búcsúzás

 

A temető hideg és csendes,

koporsóban fekszik tested,

áldott lelked a mennybe jár,

az Úr vigyáz most már reád.

 

Gyertyáknak megfagyott lángja,

özvegyed fájdalmas gyásza,

szerető szívednek hiánya,

eljött a búcsúzás órája.

 

Fiaid lehajtott fejjel,

állnak ravatalod mellett,

arcukon fájó döbbenet,

miért mentél el ilyen hirtelen.

 

Húgodnak voltál támasza,

most lett ő igazán árva,

elment a szerető bátyja,

a messzi álomvilágba.

 

Az emberek egyre gyűlnek,

bánattól könnyes szemmel,

imára kulcsolják kezüket,

így köszönnek most tőled el.

 

Mindenki szeretett téged,

szívünkben őrizzük emléked,

az Úr vigyázza álmodat,

kívánunk neked békés álmokat.

 

Dal szól, a harangok érted énekelnek,

nem feledlek el amíg élek,

szívem nagyon fáj, oly nehéz a búcsúzás,

nem látjuk egymást többé soha már.

 

 2018-03-06

 

Szeretett unokaöcsém emlékére aki Februárban 50 évesen tragikus hirtelenséggel elhalálozott.

Rozsdás kapud előtt áll, két öreg baka,

kérünk eresz be minket romos laktanya,

emlékezzünk most a régi szép időkre,

bátor bajtársainkra, jó tisztjeinkre.

 

Csipkerózsikaként alszod örök álmod,

fájó magányodban biztos sokat álmodsz,

dicsőséges múltról, teli hangárokról,

kék eget kémlelő, kecses rakétákról.

 

Alakuló téren díszlépés zajáról,

reggeli tornáknak fürge futásáról,

akadálypályának izzasztó szagáról,

őrtornyokban álló, vigyázó bakákról.

 

Hazájukat védő bátor katonákról,

surranó társunkról, Ágoston Jancsiról,

szakácsok gyöngyéről, jó Orosz Laciról,

most is velem lévő Tibor barátomról.

 

Sorolhatnám régi bajtársaink nevét,

sajnos közülük sok jó harcos már nem él,

Imát mondunk most az ő áldott lelkükért,

hű társak emléke örökké köztünk él.

 

Egykori konyhában lehullott a csempe,

a fal mellett hever darabokra törve,

málló vakolatból vezetékek lógnak,

megfáradt denevér alszik a sarokban.

 

Tiszti épületen nincs már ajtó, ablak,

a bejárat előtt kísértetek állnak,

őrizvén emlékét egy régi világnak,

mikor becsülete volt a jó bakának.

 

Épület előtti alakuló téren,

dús ecetfa erdő sorakozik régen,

sötét éjszakákon búsan sóhajtozik,

fák között gyászosan kuvik rikoltozik.

 

Üti, őrszoba pihenő és a fogda,

volt ki a jelentést álmában elmondta,

telefonközpontban nem kattog már telex,

az ablakkereten egy kopott kép lebeg.

 

Háló körletben a régi ágyak helyén,

vakolat porában az enyészet henyél,

pókhálós emlékek puzzle darabjait,

vénülő fejükben próbáljuk kirakni.

 

Itt voltak az ágyak, sarokban a kályha,

mely téli estéken a füstöt okádta,

csajkában sült rajta kolbász és szalonna,

jólesett esténként egy kis plusz vacsora.

 

Hosszú sorban a falnál szekrények álltak,

köztük egy szúette a sorsára várva,

szemlekor egy őrnagy babrálta a zárat,

tartalma kiborult a tisztnek nyakába.

 

Jönnek az emlékek egymás után sorba,

mi tovább ballagunk a harcállás pontra,

sűrű erdő között ki zöldült az aszfalt,

győz a természet az aszfalt bizony meghalt.

 

Elértünk célunkhoz, szomorú a látvány,

fáradtan ülünk a faház romjainál,

magunk elé nézve elmerengünk hosszan,

életünk egy része itt hever romokban.

 

Bocsáss meg nekünk kedves öreg laktanyánk,

megzavarta álmod két hűséges bakád,

kik ma emlékezni visszajöttünk hozzád,

a szívükben hoztuk szeretetünk csokrát.

 

Lehet utoljára találkoztunk veled,

életünk órája nekünk is lepereg,

köszönjük neked a régi emlékeket,

most búcsúzuk tőled, könnyű álmot neked.

2018-01-13

 

Eljött immár Szent Karácsony,

köszöntök sok jó barátot,

ma nevetek napja vagyon,

jó barátként azt kívánom,

hogy ne csak a mai napon,

hanem amíg a föld forog,

legyetek nagyon boldogok.

 

Kedves Évák, gyöngyvirágok,

az életet ti adjátok,

fogadjátok ezt a strófát,

szívem legszebb rózsaszálát.

 

Istvánok fején koszorú,

lelkük ne legyen szomorú,

kerülje őket bánat és bú,

az életük legyen hosszú.

 

Jánosok Isten kegyeltjei,

álmuknak angyalok őrei,

segítik ők minden percük,

boldog legyen az életük

 

Évák, Évikék Vicuskák,

Istvánok,Pistik, Pityukák,

Jánosok, Jancsik, Janikák,

kerüljük el a patikát,

igyunk inkább jó borocskát,

énekeljük egy víg nótát,

szívből köszöntsük ma egymást,

BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁN EGY JÓ BARÁT.

 

2017, December, 23,