Hatvan Tavasz után

Pontosan 2019 Decemder 28. nem vettem komolyan, el írogattam, bélyegeinet rendezgettem, főzögettem, egyszóval csináltam amit bírtam. Csak egyik napról a másikra, elfelejtettem járni, ez fóleg a jobb lábamnál jött elő. Vittek azonnal a sürgőire, deamikor a régebbi papírjaimon meglátták a Parkinson- kór felíratot, nemfoglalkoztak velem küldtek a szakrendelésre. Az Ünnepek végett ez megvolt keverve, az állapotom pedig rosszaddodott, a job kezem és a beszédem is kezdte felmondani a szolgálatot. A családom aggódása egyre nőtt, a Mentőkhöz fordúltak, azok megnéztek de azt mondták hogy ezzel a kórral nem tudnak mit csináln és nem fognak benntartani, igazuk lett a doktornővel sikerűlt összevesznem, de megint csak hazakülbtek, egy tolókocsi, vagy járókeret nélkűl. Elöbb elmentem a járóbeteg szakrendelésre, itt megint nem írtak fel sem tolókocsit sem járókeretet, ne kérdezze senki hogy tettem meg az utat. Az maga volt a kínszenvedés, de sikerült, majd Január vége felé sikerült bejutnom a Kórházba egy 5 napos infúziós kúrára, de szerintem ez már késő volt. De innen örűltem hogy élve hazaértem. Beszélni már végképp nem tubtam a szobatársaim közűl kettő a halálán volt egy a velem szenbeni beteg meg le volt kötözve nemis akárhogy. A legrosszabb az volt hogyén nem tudtam beszélni de tudatomnál voltam, felkelni viszont nem tudtam, időbe viszont nem jöttek így magam alá csináltam kis és nagy dolgom. A fiatal nővér és nővérúr el volt foglalva a szerlmi életűkkel és szadista hajlamukkal, amit kifejezetten élveztek.Én meg reszkettem hogy a lekötözött kolléga ki ne szabadúljon, mert akkor nekem annyi.

De átvészeltemezt az időszakot is, hazaengedtek, 2 fiam és két szomszéd vitt fel a 3. emeletre. Március óta járt egy gyógytornász hozzám. most úgy, ahogy tudok egy pár lépést bicegni, de a jobb kezem sete maradt a beszédemnek löttek, marad az írás bal kézzel amebbig bírom. Folytatás következik, ja történt mindez az Egri Markóth Ferenc Kórház sürgősségi betegellátó osztályán il. a Neurológiai osztályán.