Hatvan Tavasz után

Személyes
uzelmanjanos956•  2021. február 15. 10:37

Éjszakák

 

Éjszakáktól én úgy félek,

mert elnyeli a fényességet.

sötétedik ágyba bújok,

pokrócommal takaródzom.

 

Rövid alvás, hosszú a sötét.

a falakat nézem én,

miközben azon gondolkodom,

lesz-e még holnapom.

 

Tegnapom volt, az már biztos,

a holnap még oly messze van,

el kell telni az éjszakának,

várni kell az új napot.

 

Az új nap mindig hoz reményt,

a remény éltet még,

ez nekem nem kevés,

de életemhez éppen elég.

 

uzelmanjanos956•  2021. január 27. 11:07

Szépen írni

 

Középiskoláról rosszat írtam,

de műszaki rajzot tanultam,

Béla bácsi és Péter,

megtanított arra engem.

 

Bár rajzolni nem tudtam,

írni azért, megtanultam,

nem írottal, nyomtatottal,

később én már csak így írtam.

 

Még a régi szép időkben,

sorozásra kellett mennem,

egy papírt kitöltenem,

hol, mikor és mért születtem.

 

Beszélgettünk csendesen,

egyszer felhangzik a nevem,

te Úristen mit vétettem,

hibát ugyan hol ejtettem.

 

Maga töltötte e papírt,

jöjjön velem szólt egy tiszt,

végzünk egy próba, írást,

maga nyert két napra állást.

 

Tölti a Katona könyveket,

segítve az elvtársnőket,

a halandzsát nem hallgatja,

hallgathassa majd eleget,

 

Ha befogadja a sereg,

ön még akár tiszt is lehet,

most fogtam azt én csak fel,

a tanulás fél siker.

 

Írtam két nap eleget,

nem bámultam a kék eget,

 ennek, később hasznát vettem,

 amikor a munkám kezdtem.

 

Írásomra felfigyeltek,

észrevették hagy értelmes,

később irodába tettek,

így haladtam egyre feljebb.

 

Ez csak eszembe jutott,

 kézzel írni már nem tudok,

mihez kezdenék, nem tudom.

 

 Klaviatúrát még nyomkodom,

gondolkozni még bírok,

verseket írogatok,

olvassatok, kacagjatok,

ameddig csak birtok.

 

2021-01-17

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

uzelmanjanos956•  2021. január 27. 11:01

Sokfélét

 

 

Sokfélét mit elém raktak,

mind megettem, ittam,

egyikbe sem válogattam,

igaz sokfelé megfordultam.

 

Kezdeném a rövidekkel,

mindig pálinkáért epedeztem,

de igazi nemes léért,

mondjuk Kígyó pálinkáért.

 

Egy idős hölgy ki világot járt,

egyszer ezzel megkínált,

üvegből Kígyó nézett rám,

mi lenne, ha megkóstolnám.

 

Első pohár esett zokon,

a többit majd megszokom,

egyszer dolgoztam Arabnál,

házi pálinkával kínált.

 

Az első kupicát megittam,

nyelni, szólni nem tudtam,

csak össze, vissza, krákogtam,

míg nehezen megszólaltam.

 

Egyenruhába bújtam én,

katona lettem nem vitéz,

egy vegyész lett a társam,

bort erjesztett a flakonban.

 

De csinált ő jó nedűt,

minden erdei gyümölcsből,

aztán jött a baj egyszer,

felfedezte a tiszta szeszt.

 

De magában erős volt,

több mint kilencven százalékos,

de Cólával vegyesesen,

nem fájt tőle a fejed.

 

Ez lett a Szakasznak veszte,

a Törzsfőnök felfedezte,

a szakasz raportra ment,

szesz meg zárolva lett.

 

Következő részben folytatom,

hol inni kell, ott  legyen tor,

a halakat soroltam,

fogyasztásukról nem írtam.

2021-01-15

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

uzelmanjanos956•  2021. január 15. 10:46

Vadász én nem leszek

 

Megharagszanak rám a vadászok,

de elmesélek egy sztorit,

hol a cipő kicsit szorít,

 zöldruhások sem ártatlanok.

 

Történt sokszor gyerek fejjel.

hogy tilosban jártunk, négyen,

horgásztunk mi nagy serényen,

 hátunkhoz nem figyelve.

 

Egy vadőrforma egyén,

lopakodott csendben felénk,

puska volt az ő kezében,

ránk tartotta nagy serényen.

 

Mikor közelünkbe ért,

kezeket fel , szólt felénk,

kezük,lábunk csak reszketett,

töltött puska fenyegetett.

 

Mikor láttuk, illuminált,

akkor ijedtünk meg igazán,

köpni, nyelni nem tudtunk,

akkor ált el a szavunk.

 

Kérem az engedélyeket,

egyikőnk halkan rebegte,

nekünk az nincs, de lesz,

legkésőbb a jövő hétre.

 

Ki állt már töltött puska előtt,

az tudja csak milyen a félsz,

ne mondja senki hogy merész,

mert eldobom az agyam én.

 

Hol dobogott az én szívem,

hát, hátul a fenekemben,

horgászbotokat elkobozta,

ekkor került vállra Puska.

 

Elintézhette volna, másképp ezt,

nem voltunk mi gengszterek,

csak tizenéves gyerekek,

kikben puska mély sebeket ejtett,

mit az idő nem felejtett.

 

2020-12-03

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

uzelmanjanos956•  2021. január 15. 10:30

Búcsúzás

 

Milyen szépnek tűnt az egész,

könnyen bolondul a józan ész,

elég csupán egy félrelépés,

magyarázd meg félreértés.

 

Mert félreértés volt csupán,

nem állt velem szóba a lány,

barátom, barátnőjét várta,

 én jöttem kapóra a marha.

 

Barátnője, barátnőjének,

annak lekötött idejének,

lettem én a részese,

a randevúm vesztese.

 

Mert meglátott az a lány,

a másiknak oldalán,

épp indultak a vonathoz,

kikísértem puszit adott.

 

Siettem ki randevút adott,

már másik srác fogadott,

srácokkal nem randevúzok,

viszontlátás vagy jó napot.

 

Mi ebből a tanulság,

a barátság nem a világ,

ez ráadásul meg is lopott,

akkor milyen barát is volt.

 

A lány szegény ráfaragott,

mert bárhányat választott,

mindegyiknél mattot kapott,

vissza csinálni nem tudom,

ettől nagyobb most a gondom.

 

2020-12-28