Cserépfalu 2017.

Rozsdás kapud előtt áll, két öreg baka,

kérünk eresz be minket romos laktanya,

emlékezzünk most a régi szép időkre,

bátor bajtársainkra, jó tisztjeinkre.

 

Csipkerózsikaként alszod örök álmod,

fájó magányodban biztos sokat álmodsz,

dicsőséges múltról, teli hangárokról,

kék eget kémlelő, kecses rakétákról.

 

Alakuló téren díszlépés zajáról,

reggeli tornáknak fürge futásáról,

akadálypályának izzasztó szagáról,

őrtornyokban álló, vigyázó bakákról.

 

Hazájukat védő bátor katonákról,

surranó társunkról, Ágoston Jancsiról,

szakácsok gyöngyéről, jó Orosz Laciról,

most is velem lévő Tibor barátomról.

 

Sorolhatnám régi bajtársaink nevét,

sajnos közülük sok jó harcos már nem él,

Imát mondunk most az ő áldott lelkükért,

hű társak emléke örökké köztünk él.

 

Egykori konyhában lehullott a csempe,

a fal mellett hever darabokra törve,

málló vakolatból vezetékek lógnak,

megfáradt denevér alszik a sarokban.

 

Tiszti épületen nincs már ajtó, ablak,

a bejárat előtt kísértetek állnak,

őrizvén emlékét egy régi világnak,

mikor becsülete volt a jó bakának.

 

Épület előtti alakuló téren,

dús ecetfa erdő sorakozik régen,

sötét éjszakákon búsan sóhajtozik,

fák között gyászosan kuvik rikoltozik.

 

Üti, őrszoba pihenő és a fogda,

volt ki a jelentést álmában elmondta,

telefonközpontban nem kattog már telex,

az ablakkereten egy kopott kép lebeg.

 

Háló körletben a régi ágyak helyén,

vakolat porában az enyészet henyél,

pókhálós emlékek puzzle darabjait,

vénülő fejükben próbáljuk kirakni.

 

Itt voltak az ágyak, sarokban a kályha,

mely téli estéken a füstöt okádta,

csajkában sült rajta kolbász és szalonna,

jólesett esténként egy kis plusz vacsora.

 

Hosszú sorban a falnál szekrények álltak,

köztük egy szúette a sorsára várva,

szemlekor egy őrnagy babrálta a zárat,

tartalma kiborult a tisztnek nyakába.

 

Jönnek az emlékek egymás után sorba,

mi tovább ballagunk a harcállás pontra,

sűrű erdő között ki zöldült az aszfalt,

győz a természet az aszfalt bizony meghalt.

 

Elértünk célunkhoz, szomorú a látvány,

fáradtan ülünk a faház romjainál,

magunk elé nézve elmerengünk hosszan,

életünk egy része itt hever romokban.

 

Bocsáss meg nekünk kedves öreg laktanyánk,

megzavarta álmod két hűséges bakád,

kik ma emlékezni visszajöttünk hozzád,

a szívükben hoztuk szeretetünk csokrát.

 

Lehet utoljára találkoztunk veled,

életünk órája nekünk is lepereg,

köszönjük neked a régi emlékeket,

most búcsúzuk tőled, könnyű álmot neked.

2018-01-13