Hatvan Tavasz után

 

 

Megállok Eger várának falainál,

Dobóért és hőseiért mondok Imát,

hősöket mondtam, nem csupán katonát,

paraszttól, nőkig, puskaműveseken át.

 

Imát mondok a bátrakért, hősökért,

kik harcoltak eszméjükért,esküjükért,

hazájuknak, dicsőségért, szabadságért,

szeretett családjukért, őnmagukért.

 

2020-07-25

 

Duna vizén van egy sziget,

ott találtam én szerelmet,

feleségem volt már nékem,

de mondta nem szeret engem.

 

Mert csak emberként kedvelt,

sok jóért mit érte tetem,

hozzám jött, mert kezét kértem,

kivert kutya lett belőlem.

 

Hajóslegényként éltem,

jártam folyón és tengerem,

sok országban megfordultam,

 egy szigeten rá akadtam.

 

Édesanyjával élt rajta,

a szerelmét nekem adta,

pedig azt más akarta,

de a legényt nem állhatta.

 

Újat húzott ő én velem,

besározta becsületem,

megtépázta a nevem,

azt akarta senki legyek.

 

De megmentett a legény,

kibe mindig bíztam én,

feleségem, reá hagytam,

nem hagyja őt cserbe tudtam.

 

Múltamat én feledtem,

örökösöm, feleségem,

mindenemet reá hagyom,

de a szőkét én nem adom.

 

Várt engemet az a leány,

egy szigeten lenn a Dunán,

érte dobog az én szívem,

mert csak őt szeretem.

 

Pécsi Ildikó emlékére.

 

 

 

 

 

 

 

Duna parti macskakövet járom,

elhagyatott cipők sorát látom,

a sok cipő, már csak emlék,

  hogy az utókor emlékezzék.

 

 Macskakövek ha mesélnének,

tragédiákról regélnének,

szétszakadt álmaikról,

kettétörött vágyakról.

 

Női cipő, Férfi bakancs,

viselőjük mond, mit, akart,

magukkal vitték a titkuikat,

testük hullottt hullámsírba.

 

Lent a mélyben végezték,

őket el sem temették,

üres cipő jelkép csupán,

mi emlékünk egy főhajtás.

 

2020-11-20

 

 

Búcsúzás

 

A temető hideg és csendes,

koporsóban fekszik tested,

áldott lelked a mennybe jár,

az Úr vigyáz most már reád.

 

Gyertyáknak megfagyott lángja,

özvegyed fájdalmas gyásza,

szerető szívednek hiánya,

eljött a búcsúzás órája.

 

Fiaid lehajtott fejjel,

állnak ravatalod mellett,

arcukon fájó döbbenet,

miért mentél el ilyen hirtelen.

 

Húgodnak voltál támasza,

most lett ő igazán árva,

elment a szerető bátyja,

a messzi álomvilágba.

 

Az emberek egyre gyűlnek,

bánattól könnyes szemmel,

imára kulcsolják kezüket,

így köszönnek most tőled el.

 

Mindenki szeretett téged,

szívünkben őrizzük emléked,

az Úr vigyázza álmodat,

kívánunk neked békés álmokat.

 

Dal szól, a harangok érted énekelnek,

nem feledlek el amíg élek,

szívem nagyon fáj, oly nehéz a búcsúzás,

nem látjuk egymást többé soha már.

 

 2018-03-06

 

Szeretett unokaöcsém emlékére aki Februárban 50 évesen tragikus hirtelenséggel elhalálozott.

Gyerekfejjel hallottam ezt a legendát,

hol és mikor történt,borítsa félhomály,

két sógor a szőlőhegyre napszámba járt,

egy gazdához kinek párja nagy csapodár.

 

A gazda kedvelte két deli emberét,

kik a nehéz munkát nótázva végezték,

keményen dolgoztak a szűken mért bérért,

kicsiny családjuknak kevéske forintért.

 

Testvérként szerette egymást a két sógor,

közös tarisznyából szalonnáztak sokszor,

reggeli után ittak egy pohár jó bort,

szőlőben a munka nem volt könnyű hóbort.

 

Zsugori öreg gazda mindig a nyomukban volt,

két dolgos emberéből mindent kisajtolt,

nem volt különb szőlő a környéken sehol,

hegyoldalban szüretkor hangos nóta szólt.

 

Csak csapodár asszonya volt mindig morcos,

mert a két delitől sosem kapott bókot,

pedig ő mindig tette nekik a szépet,

hímzett cifra, szűrben, vitte az ebédet.

 

Kacéran felhúzta kék fodros szoknyáját,

elő villantotta szép kecses bokáját,

csábítón ringatta kerekded tomporát,

bevetett mindenféle női praktikát.

 

Szépséges Herkules szíved mért oly kemény,

csak egy édes csókot kérek tőled legény,

amíg téged látlak él bennem a remény,

meglásd az életben enyém leszel te még.

 

A sógorok szívét ez sem hozta lázba,

hisz mind a kettőnek volt szerető párja,

megleste az anyós turbékoló menyét,

szörnyű bosszút forralt, jaj, neked két legény.

 

Novemberben a must forrt már a javában,

sógorok tőkéket takartak kapával,

hideg volt a reggel, dér lepte a tájat,

metsző fagyos szélből halál szaga áradt.

 

Rakjunk tüzet sógor, csurdítsunk szalonnát,

kicsit átmelegszünk, folytassuk a munkát,

úgy legyen, testvérem hozom a tarisznyát,

csomagolt jó húgod bőséges lakomát.

 

Elindultak lassan a nagy présház felé,

épület mögül az anyós perdült elé,

szép szóval invitálta őket befelé,

hoztam a reggelit jó étvággyal egyék.

 

Csodálkozó szemmel nézett a két legény,

terített asztal állt a pince közepén,

omlós kenyér, hozzá szalonnás rántotta,

mellette korsóban jó forralt borocska.

 

Inkább fent ennénk, mert lent forr még a murci,

nem akarunk a gázától rútul elpusztulni,

csak a gyertya, lángot figyeljék jól kendtek,

amíg vígan lobog, nyugodtan ehetnek.

 

Nem sejtették az ármányos fondorlatot,

mit anya és fia ellenük kigondolt,

alig haraptak egy pár finom falatot,

vastag pinceajtó egyszer becsapódott.

 

Sógorok rohantak rángatták az ajtót,

de a kemény tölgyfa állta a rohamot,

gonosz kezek tettek rá erős lakatot,

kiket az esztelen bosszú vágya hajtott.

 

Öklükkel dörömböltek hátha meghallják,

rájuk zárt ajtót az emberek kinyitják,

egyszer csak kialudt lent a gyertya lángja,

gyufát gyújtottak, de azt is mindhiába.

 

Pincét megtöltötte mustnak gyilkos gáza,

utolsókat lobbant életüknek lángja,

egymást átölelve mentek a halálba,

apa nélkül maradt négy zokogó árva.

 

Gyerekfejjel, hallottam ezt a történetet,

a tragikus halálról sok legenda terjedt,

hogy s mint történt pontosan, örök titok maradt,

csak a pince tudja, de ő még ma is hallgat.

 

2017-11-14