thomas66 blogja

Unokázó...

Megváltozott az életünk.

Kevesebb lett a csend, több a nevetés.

Gyermeki kacagás tölti be a házat,

szobákat hol eddig néma szobrok álltak.

Nem kár a csendért, nem kár a szobrokért

unokánk mosolya mindennél többet ér.

Gipsz kakas és farka apró darabokban

kicsorbult lófejjel együtt dobozokban.

Kezének nyoma mindenütt szerteszét

csokifolt a terítőn, ablak üvegén.

Nappali padlóján kocsik sorakoznak

szétszórt kockák közt dinók masíroznak

Asztal közepén bólogat szegény

málnaszörpben fürdött műanyag tehén.

Elunva a mókát cumiját bekapja

puha takaróját maga után húzza.

Felmászik az ágyra, papa megy utána

kedvenc verseit fülébe mantrázza.

Érkezik az álom versek ritmusára

mindkettejük álmát nagymama vigyázza.

Kertben sétálva a fáinkat nézem,

leveleik fázón reszketnek a szélben.

Alattuk a fűben szerteszét

sárgállik sok, már lehullott  levél.

Madárka, kit nyáron  zöld ág ringatott

messzi délen énekli égre a napot.

Fészkét elfújta  már az őszi szél,

tavasszal rak újat, majd ha visszatér.

Nefelejcskék égen felhő egy se száll,

hallatszik fentről varjúkárogás.

Fekete madarak vígan, kavarognak

reggelre a fűre vastag deret húznak

Kihúztam a fiókot 
keresgéltem benne,
megtaláltam minden mást 
amit nem kerestem.
Törött nyelű bugylibicskát
minek éle sincsen,
aprópénzek sokaságát
mind perselybe tettem.
Találtam még sörösüveg
kupakot jó párat
üvegéhez alátétet
azt is kidobáltam.
Vásárláshoz hosszú listát
blokkok garmadáját
megtaláltam feleségem
üres pénztárcáját.
Elemeket, üveggolyót
sok-sok apróságot,
nem találtam a fiókban
mást csak boldogságot

Méláztam a múló idő

Félhomályban mély volt a csend