Unokázó...

Unokázó...

Megváltozott az életünk.

Kevesebb lett a csend, több a nevetés.

Gyermeki kacagás tölti be a házat,

szobákat hol eddig néma szobrok álltak.

Nem kár a csendért, nem kár a szobrokért

unokánk mosolya mindennél többet ér.

Gipsz kakas és farka apró darabokban

kicsorbult lófejjel együtt dobozokban.

Kezének nyoma mindenütt szerteszét

csokifolt a terítőn, ablak üvegén.

Nappali padlóján kocsik sorakoznak

szétszórt kockák közt dinók masíroznak

Asztal közepén bólogat szegény

málnaszörpben fürdött műanyag tehén.

Elunva a mókát cumiját bekapja

puha takaróját maga után húzza.

Felmászik az ágyra, papa megy utána

kedvenc verseit fülébe mantrázza.

Érkezik az álom versek ritmusára

mindkettejük álmát nagymama vigyázza.