thomas66 blogja
Verskarácsony
Itt az ünnep eljött újra,szent szellemmel karonfogva.Fenyő szépen feldíszítve,
házunk éke szent estére.
Karácsony van, sok ajándékkibontva már,csupa játék.
Szemünk sarkán fényes könnycseppgyermek örül,ez az ünnep!
Még élünk
Országunkat dúlta már,
Szovjeteknek uralma ötven évig tartott csak! Kibírtunk mi száz csapást, a magyarság talpra állt.
Húsz éve hogy másképp él, hazánkban a magyar nép. Reméltünk egy szebb jövőt, emberibbet, élhetőt.
Ennyit sosem szenvedett Árpád apánk nemzete. Magyar ember farkasa politikusok hada.
Lopnak,csalnak,hazudnak, ígérgetni -azt tudnak. Országunkat eladták lakóit meg kifosztják.
Csend....
Lelked szabadon száll,
és hangosan kiállt.
Körötted csend honol,
hallhatod szavát.
Mint sűrű őszi köd
a városnak zaját.
Úgy tompítja hang,
lelkednek bölcs szavát
este hazafelé....
Hallgat a mélység sötét éj,
lopja a kedvem körbe ér.
Nem látom arcát senkinek,
kerek fénnyel a hold figyel.
Aprócska csillagok hada,
sötétben ők visznek haza.
Kísérik lépésem zaját,
magányom fázós nyomorát.
Otthonok fénye messziről,
titkokat őriz rettegőn.
vers..
Fák alatti zörgő avarban lépkedem.
Meghal a csend ahova érkezem.
Roppannak gallyak a téli álom,
távoli neszét ontja a város.
Érzem fanyar, kémények melegét,
ontja füstjét házaknak tetején.
Fák alatt álmos, hallgatag világ.
Lépésem nyomán nem nő most virág.
Mozgó gubókként az emberek
nyakukat behúzva sietnek el.
Fázósan a hideg téli szélben,
nem állnak meg vidám kis beszédre.
Sötét fellegeket kerget a szél.
Fehérré téve majd reggeli feketét.
Hóval hintve be városnak zaját
lecsendesítve gépek moraját.