thomas66 blogja

álmom elűzve
dal szólt macska nász előtt
fapapucs repült

aranyhalamat
csacska macska kifogta
nincs több kívánság

őszi kerten át
lábát rázva macska jár
éjszaka esett

varjakkal együtt
est szürke leplét húzva
hazatért a csend

csupasz fák alatt
meleg kabátban állok
túlöltözötten

pőre fák között
átfutott az őszi szél
hidegen hagyott

fák közti csendet
rigó űzi futkozva
száraz avaron

kő makk csigaház
kincsként rejti zsebembe
kicsi unokám

őszi verandán
borongós kedvem űzve
dongó döngicsél

tiszta forrásból
ihattam s meríthettem
míg élt nagyapám

beárazódtam
okkal talán ok nélkül
középszerűnek

vén csiga házán
üresség és az idő
ablakot nyitott

Kertben sétálva a fáinkat nézem,

leveleik fázón reszketnek a szélben.

Alattuk a fűben szerteszét

sárgállik sok, már lehullott  levél.

Madárka, kit nyáron  zöld ág ringatott

messzi délen énekli égre a napot.

Fészkét elfújta  már az őszi szél,

tavasszal rak újat, majd ha visszatér.

Nefelejcskék égen felhő egy se száll,

hallatszik fentről varjúkárogás.

Fekete madarak vígan, kavarognak

reggelre a fűre vastag deret húznak

Emlékek kísérnek