thomas66 blogja

Kéménybe jajong az április

Kalandvágyam...

Kalandvágy nem fűtött sosem
szerettem az otthon melegét.
Sosem vágytam messzi tájra,
nem ettem utazók kenyerét.
Elnéztem néha a messzeségbe
ameddig a szem ellát,
elég volt azt tudni nékem
azon túl ott a nagy világ.
Esténként a csillagfényes
égre nézve elkapott
kalandvágyam elrepített
megkerültem a napot.

Esik, megint esik odakint.
Eső esik és nem hó!
Kutya ette meg a telet
ami idén nem is volt.
Eresz alján nem nőtt jégcsap
hócsata is elmaradt.
Hóember a házunk előtt
nem várhatta a tavaszt.
Nem ázott át bundás csizmám
ami nékem sosem volt
nyakig érő hóban járva
abból idén kevés volt.

Jó elnyúlni
semmit se tenni,
ágyon fetrengve
plafonra lesni.
Hagyni a gondot
könnyűvé válni,
gondolatokkal
felhők közt szállni.
Jó elnyúlni
semmit se tenni,
ágyon fetrengve
csendesen lenni.
Befelé hallgatni
lélek szavára,
nem gondolni percig 
tegnap ritmusára.

Terasz lécén ül egy cinke

Árnyat adó fák alatt utolér a nyár,
mozdulatlan levegőben hang se száll tovább.
Madárka nem dalol ág hegyén kint ülve
Lepke táncol tündérként fény foltokat űzve.
Hálója közepén potrohos nagy pókkal,
szemezek az arcom előtt, sikolyt visszafolytva.

Árnyat adó fák alatt otthon vagyok végre.
Mozdulatlan levegőben imám száll az égbe.
Felhőtlen ég, ágak között színét megmutatja
lepke táncát  fényfoltokon  madár sem zavarja.
Hálójában ülő póknak mind a nyolc szemében
ott csillog a pókiszonytól ledermedő képem.