thomas66 blogja

Öreg háznak padlása
 rég nem őriz semmit,
 feledésnek porát fent
 nem bolygatta senki.
 Bagoly nem ült a gerendán,
 ki tudja mióta?
 Pókhálói nem fogtak
 legyet évek óta.
 Cserép alól darázs fészek
 rég a porba hullott,
 tölgyből készült ajtajához
 nem találni kulcsot.

Párás, szürke és hideg
nem szeretem télidő. 
Odakint a szél játszik
kert fái között bóklászik,
idebent a melegen
édes illat lengedez.
Finom kalács kisült már
diós, mákos arra vár
megegyék a gyerekek
karácsonyi ünnepen.

Fény
útján
járva is
a sötétség
mindig utolér.

ember a gáton
rét fölött bíbic jajong
félti otthonát

kék vércse szitál
fakó pusztaság fölött
harang szava száll

mozdul a hársfa
napfényben fürdő kérgén
ezer bodobács

eltűnt csónakom
emlékét a parthoz még
rozsdás lánc köti

őszre jár időm
pergamenként szárad rá
kezemre a bőr

poros falumnak
címeres nagy marha volt
legjobb bikája

forró nap után
vályú poshadt vizében
Hold mossa arcát

mint öreg tölgyet
mélyre nyúló gyökérrel
ideköt e föld