megadott szavak 2
Gyásztanítvány-Gyermek
alkalmas, rugós, önrész, porciózik, torkollhat, társulat, kötelező, tanítvány, gesztenye, szeptikus
tanítvány-Gyermek
( mibe is torklokllhat, ha ...)
Nem voltam alkalmas gyermekednek,
hát tanítványoddá tett a sors.
S most árvádként nézem a hantot.
Egyedül hagytál tanaiddal.
Amikkel szemben szkeptikus vagyok,
már engedsz is annak maradnom.
Gesztenyéket nyíló burkokat
hord talpam alá az idő...
s míg az alkony rugós kése
felpattintja a vöröslő mázt az égre
születsz bennem újra. Felhasadsz
innentől lélegzetvételeimből.
Mind hozzám porcióz, s kötelező önrészemmé
elegyít. Emlékszem. Nem...már tudom.
A világ pódium, az ember színész,
az élet játék, kép. Társulatálom
( azt mondták aznap reggel
" elaludtál" ) ...most mindenütt virág.
Belémébredtél. Az odát ideát.
Láncosszabad szinonimák.
Nem voltam alkalmas gyermekednek...
https://www.youtube.com/watch?v=y03wwL9rzdI
fénybíbormeztelen
fény, tenger, kövekben, bíbor, meztelen, könnyek, lidérce, lepel, lebeg, menekül
annak a napnak a lidérce közeledik...
hiába a tejízű tavaszi fellegek.fénybíbormeztelen könnyek tengerén járokamikor (f)eléd megyek. rideg kövekben vésett jelek. mások felett földlepel...megérkezem. mély csend ül a kerten. hallak.bennem lebeg belőled egy dallam...s már kéz a kézben menekül két lélek
annak a napnak a lidérce közeledik...de már nem félek.
~~~~
csillanó cseppek csillámporát
csillanó cseppek csillámporát
( ... Áginak )Majd ott állunk ...virágok tengerében;szemünkből csillanó cseppek csillámporát kapja,hogy sodorja hozzá el a hajnalfény. Oda fel...hisz ő most már a fölöttünk csillagképek vándora...
Emlékszem ahogy kimondtad: apa. Tűzvörös játszi tincseid közt, akár az avarban most, a szél pihenteti el az aznapi csillagfényt, ahogy az első szál gyertyádranéztél. Ő téged bámult. Te a lángot....és én... a csodát. Mi aznap lett: család.Pedig igazából nem...hisz a világ szerint agyermek vérkötelék. És mégsem. Nem. Rád nézek és tudom: van kinek csupán csillagzatok véletlenén fogant játék,
Ám neki így lehettél : angyali ajándék. Néztem ahogy kiságyadba fektet, betakar. Tekintete felhőbárányai arcocskád szeplőiheztértek legelni.Lehúzott redőnyök mögé utasította a zajokat, az utcát...föléd hajolt: csak te voltál. Világa akkor rádzárults én a szoba sarkában a nagy fotel mögé bebújtam.Néma pillantással a csillár felé:- El ne árulj. Most nemvagyokitt-et bújócskázom.Meg akarom várni a karácsonyt, a csillagszórókszétrepülő szikráit...és a következőt, meg a következőt...Mert eljön egy, és itt bújsz te is velem.Addig megtanulok rakétát építenimivel elérjük az eget. Akkor, mint én...már te is...Nagy leszel. Kifordítjuk az éj csillagos palástjátés ráterítjük... de mire eljött az a nap,megértettem miért nem fér el a vállán.Miért nem szereti a csillogást.És mikorra eljött hogy hármasban ültünk a fotel mögött...
ma... A mi...kettő. Az éj palástja felettünkreszketeg csillagokkal szőtt terítő...Miért ég a szemem? És ez harmatcsepp itt...?Leszalad arcomon...bújócskát játszani hull le kézfejemre.Csillog.
Talán űrrakéta... Csillagszórószikra....játszani hozzánk Őt hozva vissza.
egy csepp néma
elbújik, néma, paplan, vállal, tiszta,
büszke, takar, számít, hagy, egy
velünk voltál 'messze'
szavaid akkorra
odaátról zengtek
most...vissza
(hetekig csak én hallottam?)
s aznap már
nem számított a vállalt tiszta
elhagyott a rend
és bomlott a mintha
gyermek ment el
benne(d)
kitakart büszke lélek
a paplant sem emelted
hangfogóként csöve elébe
utolsó kívánság:
hallja csak távolodásod a Világ
elégszer voltál az
ki elbújik...döntöttél
kiállsz
bennünk
tanításod
egy csepp néma
láng
( Zoltán emlékére )
http://www.youtube.com/watch?v=Zef-gfukZJg
kihajt
/ erdő, sátor, cél, vállkendő, csoda,
avar, palánk, korlát, beton, nyárfa /
http://www.youtube.com/watch?v=wUdBwL54iho&feature=related
a bőjti szelek tehetnek róla
vagy kihajtott gallérok?
alabástrom felleg úszik a betonkönnyű légen
tavaszodik és megint az az ünnep közeleg ami magávalvitt
feltámadás? nehezen kimondható
nem látszik már ki a csodák vállkendője alól
kiüresült benne(m) minden hangzó
pedig ajkamon elsőként egykor
Te formálódtál szóvá
a nyárfa
a hinta vörösre festett korlátja a palánk
csak az erdős rész után következett
( érzed?...oly lágy most körben a csend)
avarterhes őszből előbb
születni kellett
lelked sátra alól jöttem
csatákból tértél meg....célod volt velem?
látod...?
összébbfogom magamban a létezést
magamon a kabátot tenyerem bölcsőjében
egy apróság keze remeg ( nem haragszom
pedig tőle vett el az Isten. )
lassan összébbhúz minket lásd a végtelen hideg(e)...
a bőjti szelek tehetnek róla
vagy kihajtott gallérok?
alabástrom felleg úszik a betonkönnyű légen
ne félj nem sírunk...(ahogy te kérted... )
csak egy újabb szál szegfű pihen már a kereszt tövében