megadott szavak 2
Gondolatoktoronyórát a szigetlakónak
rétszín kazettás fény az őszi ég,
és pacsirtavágy repítette
kalapod után már lefelé kapsz.
felhőfodorba akadó lépés,
kiforog, a valóság leple
szitakötő szárnya ha megdobbant.
drakula issza mimózák kelyhét,
nyuszi az ordast rég megette,
fehér ló fia bányákban kushad,
s a tájat belengő hűs jelenlét
lélekkötélbog már kezedben.
apró, bolhányi kattogó percek.
felülsz a párkányra, zizeg a még.
adták, ajándék, csak teneked:
toronyórát a szigetlakónak
de mi van, ha elengeded
https://www.youtube.com/watch?v=TUClBDZjJyc
míg ti ( mások ) majd
örvenditek, csipeszes, csácsog, csontvázdiák, csipkegallérban, Belzebubra, költő-vitéz, kátránnyá, aranyaim, vetkezem
míg ti ( mások ) majd
el’ fel’ és még ki tudja hogyan
örvenditek a nyarat
mi megnézzük ahogy hajnalonta
harmatszőtt csipkegallérban állnak a zempléni fák
nem bánjuk azt sem, ha téridőből kiszakadva
talpunk alatt kátránnyá mázgásul a haladás
és a Holt-ág neszei közt elér a : sehova tovább.
ti ( mások ) oly sokat problémáztok ezen:
„ hőségriadó, árnyéban is…” és
költő-vitéz létetek sorokat csácsog
míg mi köröttünk csak „ hallgat a mély”
én fotózok ( sok sikeretlen. beállítás, élesség
kellene a két kéz… de el nem veszem kezéből.
Belzebűbra…nem. nem érnek annyit a pillanatról
megmaradó csontvázdiák hát levetkezem magamról a fotóst
és elmerülök.)
míg ti majd el’ fel’ és még ki tudja hogyan örvenditek a nyarat
nekünk „ búzatáblák aranyán fut a van”
és negatívok csipeszes sora alatt
mosolygunk: ez is fényt kapott…van életlen fókusztalan
pixelhibás, szürke, van amin már így is látszik a homály.
nekünk abban a legnagyobb öröm. aranyaim e képek.
míg mások elvesznek egy-egy sorközön.
szinonímametszeteken rubinkövek
merném, csillagoknak, gyorsabban, rubinkövek, megpihenni,
gyönge, hányszor, didergő, rebbenéseit, hosszasan.
szerteszét már túl sok a csillogás.
a csillagoknak elég az éj.
szeretek olvasni, hosszasan merném ecsetelni miért
de a sok betűbába közt úgyis gyorsabban elvész a gyerek
ó hányszor ültem le didergő sorok közé megpihenni
vagy csak úgy, csak érezni hogy még élek
felfogni a rám zuhogó időtlenséget
Virágod sorait nagyon szerettem
megismeréseket adtak ...emberközelt.
( hiányoznak is ) rebbenéseit idézték
a hópihés télnek, a bazaltlépcsőknek a Zemplénben ahol Ő és én...
ünnep? ma mindenfelé gagyi tömegcikk
már akciósan is kapható ( gyönge )
ráaggatott masniktól fuldoklik a bolygó
nincsen szükségem egyre sem
az enyém gyermekeink mosolyán lakik ...és
velem tart a ködökön is túlra kéz a kézben
évek óta már tele vannak vele a pixelhibás fotók
amikre mi írjuk a szépet
arra költők alkotnak : szót
te is elköltöd a rég nem használt kabát
zsebében talált aprót...és jobban örülsz tán
mint a sztaniolzizegős krémlikőrös máznak
amit csak úgy kapsz...az a varázslat
mesé(d)ben tündérek / Lilinek
Bíborban, esendő, légvárból, tündérek, habkönnyű, visszhangzik, mesében, pillangó, szivárvány,ködfátyol
mesé(d)ben tündérek / Lilinek
varázsod nem az Ő világa
és akarásod sem lehet néki szárny
hiába él benne az emlék:
hogy a mesében
tündérek …móka, tánc
már gyermekszemmel is látja
a habkönnyű álmok
légvárból paloták
és a ködfátyol tülljén túl
semmivé porlik mindig a szivárvány
és marad vihar után a sár
már látja…
határokkal terhes a világ
és visszhangzik esendő lelkén minden mesédben
elrebbent pillangószárny
és a tükrös paloták
bíborban járó királyfiak…
s a csodák. mégse riadj hát.
( csak éjjel, s néma könnyekkel sírnak az anyák )
nálad van, s ha nem is mondja, érzi :
belőled magában újra önnön hazájára talál.
építi
nehéz és csendes munka. kőre követ...
tudom segítenél…de ne.
csak…engedd. példádon növekedjen hite
de csitt! tetteid nyomán ha lép
fel ne zavard születő vágyait
Republic - Légy aki vagy
idő-töltés
Elhervadt, nyírfák, elbúsongó, lelkem, rezzen, szél, semmibe,
fuvallat, verőfény, kóborol.
Idő-töltés
Anód…ion …fel és el
Emelődik a lélek
Szirtek fölött suhan a szél
Elbúsongó verőfény keretezi a lelkem.
Kezed kezemben, sétánk körül
a visszahúzódott ár nyomai
( nehezült sár …percnyi mély …csendek )
Kerítéslécen, nyírfák törzsén, s mohás köveken…
Nézd! Elhervadt az idő.
Fuvallat viszi szét a semmibe
Terekre rezzen és csillagfénnyé foszlik
Kóborol…eltéved ..sír ..s a vízen mint tekintetünk
…elnyugszik