Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
csillanó cseppek csillámporát
narnia 2012. november 26. 15:56
csillanó cseppek csillámporát
( ... Áginak )Majd ott állunk ...virágok tengerében;szemünkből csillanó cseppek csillámporát kapja,hogy sodorja hozzá el a hajnalfény. Oda fel...hisz ő most már a fölöttünk csillagképek vándora...
Emlékszem ahogy kimondtad: apa. Tűzvörös játszi tincseid közt, akár az avarban most, a szél pihenteti el az aznapi csillagfényt, ahogy az első szál gyertyádranéztél. Ő téged bámult. Te a lángot....és én... a csodát. Mi aznap lett: család.Pedig igazából nem...hisz a világ szerint agyermek vérkötelék. És mégsem. Nem. Rád nézek és tudom: van kinek csupán csillagzatok véletlenén fogant játék,
Ám neki így lehettél : angyali ajándék. Néztem ahogy kiságyadba fektet, betakar. Tekintete felhőbárányai arcocskád szeplőiheztértek legelni.Lehúzott redőnyök mögé utasította a zajokat, az utcát...föléd hajolt: csak te voltál. Világa akkor rádzárults én a szoba sarkában a nagy fotel mögé bebújtam.Néma pillantással a csillár felé:- El ne árulj. Most nemvagyokitt-et bújócskázom.Meg akarom várni a karácsonyt, a csillagszórókszétrepülő szikráit...és a következőt, meg a következőt...Mert eljön egy, és itt bújsz te is velem.Addig megtanulok rakétát építenimivel elérjük az eget. Akkor, mint én...már te is...Nagy leszel. Kifordítjuk az éj csillagos palástjátés ráterítjük... de mire eljött az a nap,megértettem miért nem fér el a vállán.Miért nem szereti a csillogást.És mikorra eljött hogy hármasban ültünk a fotel mögött...
ma... A mi...kettő. Az éj palástja felettünkreszketeg csillagokkal szőtt terítő...Miért ég a szemem? És ez harmatcsepp itt...?Leszalad arcomon...bújócskát játszani hull le kézfejemre.Csillog.
Talán űrrakéta... Csillagszórószikra....játszani hozzánk Őt hozva vissza.
narnia2012. november 27. 10:05
http://www.youtube.com/watch?v=M06Cbp9Eq cI&feature=related
'' csak a jók mennek el....''
...
pepo2012. november 26. 19:30
:)
narnia2012. november 26. 17:17
:)
Tudod az egy különleges este volt. Annak a csöppségnek is....ahogy 'apjának'...és a családunknak is. Különlegesen szép.
Befogadni egy gyermeket, akit elhagytak....és szívünk köré szeretve hordani...figyelve, óvva ahogy felnő....
És a ma... máshogy nehezül a szívünk fölé.
Amikor valakit elveszítünk , a mindig bennünk élő szép pillanatokban visszük tovább....és azokban a kristálycseppekben szökik ki belőlünk olykor-olykor...
http://www.youtube.com/watch?v=ihd_HgGn- p0
http://www.youtube.com/watch?v=SueC8aTD0 0w
kapocsi.ancsa2012. november 26. 16:00
''Tekintete felhőbárányai arcocskád szeplőihez
tértek legelni''
....
különlegesen fogalmazol...