megadott szavak 2

Barátság
narnia•  2013. június 23. 12:39

szinonímametszeteken rubinkövek


 

merném, csillagoknak, gyorsabban, rubinkövek, megpihenni, 

 

gyönge, hányszor, didergő, rebbenéseit, hosszasan.

 

 


 

szerteszét már túl sok a csillogás.

 

a csillagoknak elég az éj. 

 

szeretek olvasni, hosszasan merném ecsetelni miért

 

de a sok betűbába közt úgyis gyorsabban elvész a gyerek

 


 

ó hányszor ültem le didergő sorok közé megpihenni

 

vagy csak úgy, csak érezni hogy még élek

 

felfogni a rám zuhogó időtlenséget

 


 

Virágod sorait nagyon szerettem

 

megismeréseket adtak ...emberközelt.

 

( hiányoznak is ) rebbenéseit idézték

 

a hópihés télnek, a bazaltlépcsőknek a Zemplénben ahol Ő és én...

 


 

ünnep? ma mindenfelé gagyi tömegcikk

 

már akciósan is kapható ( gyönge )

 

ráaggatott masniktól fuldoklik a bolygó

 

nincsen szükségem egyre sem

 

az enyém gyermekeink mosolyán lakik ...és 

 

velem tart a ködökön is túlra kéz a kézben 

 

évek óta már tele vannak vele a pixelhibás fotók

 


 

amikre mi írjuk a szépet

 

arra költők alkotnak : szót

 

te is elköltöd a rég nem használt kabát

 

zsebében talált aprót...és jobban örülsz tán 

 

mint a sztaniolzizegős krémlikőrös máznak

 

amit csak úgy kapsz...az a varázslat

 

narnia•  2013. május 24. 21:39

csendzuhog

Elhervadt, nyírfák, elbúsongó, lelkem, rezzen, szél, semmibe, 

fuvallat, verőfény, kóborol.

 



semmibe tévesztett szín



elméletileg akár

a kár, a sáv, a láb

( a verseknek is van )

kamatos kamattal adod a sorokat

elhervadt lírák fölé

élőn, akár a szél

ahogy elrezzen a nyírfák ezüstjén


azt írod kóborol

és hazátlan...és nincs mása, csak a szív

király..römi.. pakli...ászok nélkül


kékül. elbúsongó lelkem is érti.

féli a hont.. és a talan- telen-te 

nyárrá érik. anyád mosolyát lebbenti el a verőfény

idehaza a hegyeid zöld sipkái fölött

és benne ismerős neked 

a bennem most kerengő fájdalom. 

ahogy aláhull a víz(-esés) a fátylakon

csend(-)zuhog.

sós fuvallat leng. elhagy...ommmmmmmmmm

az élet óceán

hullámok.. sziklák... szirtfokok

körül-mény

vagy...vagy-ok.


narnia•  2012. november 26. 15:56

csillanó cseppek csillámporát

csillanó cseppek csillámporát

( ... Áginak )



Majd ott állunk ...virágok tengerében;

szemünkből csillanó cseppek csillámporát kapja,

hogy sodorja hozzá el a hajnalfény. Oda 

fel...hisz ő most már a fölöttünk csillagképek vándora...


Emlékszem ahogy kimondtad: apa. 

Tűzvörös játszi tincseid közt, akár az 

avarban most, a szél pihenteti el az aznapi 

csillagfényt, ahogy az első szál gyertyádra

néztél. Ő téged bámult. Te a lángot.

...és én... a csodát. Mi aznap lett: család.

Pedig igazából nem...hisz a világ szerint a

gyermek  vérkötelék.  És mégsem. Nem. 

Rád nézek és tudom: van kinek csupán 

csillagzatok véletlenén fogant játék,


Ám neki így lehettél : angyali ajándék. 

Néztem ahogy kiságyadba fektet, betakar. 

Tekintete felhőbárányai arcocskád szeplőihez

tértek legelni.Lehúzott redőnyök mögé 

utasította a zajokat, az utcát...föléd hajolt: 

csak te voltál. Világa akkor rádzárult

s én a szoba sarkában a nagy fotel mögé bebújtam.

Néma pillantással a csillár felé:

- El ne árulj. Most nemvagyokitt-et bújócskázom.

Meg akarom várni a karácsonyt, a csillagszórók

szétrepülő szikráit...és a következőt, meg a következőt...

Mert eljön egy, és itt bújsz te is velem.

Addig megtanulok rakétát építeni

mivel elérjük az eget. Akkor, mint én...már te is

...Nagy leszel. Kifordítjuk az éj csillagos palástját

és ráterítjük... de mire eljött az a nap,

megértettem miért nem fér el a vállán.

Miért nem szereti a csillogást.

És mikorra eljött hogy hármasban ültünk a fotel mögött...


ma... A mi...kettő. Az éj palástja felettünk

reszketeg csillagokkal szőtt terítő...

Miért ég a szemem? És ez  harmatcsepp itt...?

Leszalad arcomon...bújócskát játszani hull le kézfejemre.

Csillog. 


Talán űrrakéta... Csillagszórószikra....

játszani hozzánk  Őt hozva vissza.


narnia•  2012. július 7. 21:36

Hajósi emlék

pohár, csillan, fokoz, fázós, billeg, csöpp, határ, belélegez, tol, bőr 





kép az a nyár 
a pince padlás 
hajnalban ébredő 
fázós libabőrbe bújás 
nyitottan 
ablak szem csillan 
az éj 
(talán az élet) 
titkai álmodókra bízva 
csöpp határ a billeg 
lépcső alján asztal 
sor 
pohárnyi belélegez 
ki fúj és fokozatosan 
kifúj 
füstöt tol maga előtt 
a toll a könyvön 

hajós 
emlék 

ö(r)zön(m) 

 

http://www.youtube.com/watch?v=FHx4q_Vno0k

 

narnia•  2012. június 22. 22:08

igen...már örökké

karcol, vérzik, magas, szikra, fájdalom, üszkös, fehérség, burok, hegy, kócol

 


 

mint az út

 

mi látszik a felnin
 fékpor sár és a futó
 felületek
 szerelem fel le nyár...tél
iszonyok...viszonyok ( zöldségeket beszélek
néha én is. tudom )

igen...már örökké
veled maradok

 

távolból őrízlek
mint kamaszt a szülő
szőkülő búzatábla felett 
az ég...
eszembe juttat:

 körötted minden kék

 

de mit neked adhatok

 legott megtalálod a 

 salátástálban

egy fejfa előtti némaságban

 vízesések tajtékfehérsége felett

 

 vagy mikor az üszkös alkony

fájdalomként komorul a tájra

 s várja hogy a csillagok szikrája

 burkot repesszen a sötéten

 vagy már ma elvérzik

 s az időre terülsz

 

...feszítesz belül

 mert tudom mást vársz

 mint kapsz

 oly kevés malaszt

 de adom

 

igen...már örökké

 gyermeki tiszta lelked kócolta a múlás

 magasból láttam amint alászállsz

 ...el kellett volna kapjalak 'Fiam' .?!

 de akkor most nem lenne otthon

 hegyen völgyön hely hová...várjalak

Haza

 

karcol a szél

 ...hűvös az éjszaka

 

 

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom