megadott szavak 2

Személyes
narnia•  2013. június 2. 20:30

mesé(d)ben tündérek / Lilinek

Bíborban, esendő, légvárból, tündérek, habkönnyű, visszhangzik, mesében, pillangó, szivárvány,ködfátyol

 


 

mesé(d)ben tündérek  / Lilinek

 

 


 

varázsod nem az Ő világa

 és akarásod sem lehet néki szárny

 hiába él benne az emlék:

 hogy a  mesében 

 tündérek …móka, tánc

 

 

már gyermekszemmel is látja 
a habkönnyű álmok 

 légvárból paloták 

 és a ködfátyol tülljén túl 

 semmivé porlik mindig a  szivárvány 

 és marad  vihar után a sár

 

 

már látja…

 

határokkal terhes a világ

 és visszhangzik esendő lelkén minden mesédben

 elrebbent pillangószárny

 és a tükrös paloták 

 bíborban járó királyfiak…

 

 

s a csodák. mégse  riadj hát. 

 ( csak éjjel, s néma könnyekkel sírnak az anyák ) 

 nálad van, s ha nem is mondja, érzi : 

 belőled magában  újra önnön hazájára talál.

 

építi

 

nehéz és csendes munka. kőre követ...

 tudom segítenél…de ne. 

 csak…engedd. példádon növekedjen hite

 de csitt! tetteid nyomán ha lép

 fel ne zavard születő vágyait

 

 

Republic - Légy aki vagy

 


 

narnia•  2013. május 24. 21:39

csendzuhog

Elhervadt, nyírfák, elbúsongó, lelkem, rezzen, szél, semmibe, 

fuvallat, verőfény, kóborol.

 



semmibe tévesztett szín



elméletileg akár

a kár, a sáv, a láb

( a verseknek is van )

kamatos kamattal adod a sorokat

elhervadt lírák fölé

élőn, akár a szél

ahogy elrezzen a nyírfák ezüstjén


azt írod kóborol

és hazátlan...és nincs mása, csak a szív

király..römi.. pakli...ászok nélkül


kékül. elbúsongó lelkem is érti.

féli a hont.. és a talan- telen-te 

nyárrá érik. anyád mosolyát lebbenti el a verőfény

idehaza a hegyeid zöld sipkái fölött

és benne ismerős neked 

a bennem most kerengő fájdalom. 

ahogy aláhull a víz(-esés) a fátylakon

csend(-)zuhog.

sós fuvallat leng. elhagy...ommmmmmmmmm

az élet óceán

hullámok.. sziklák... szirtfokok

körül-mény

vagy...vagy-ok.


narnia•  2013. február 17. 20:13

törékeny csendekben

szűz, tavasz, szerelem, béke, cigaretta, gépies, hajnal, néma, balkon, panelházak



törékeny csendekben


olvas. és féltékeny a hangzókra. fejébe vette, hogy ellopják tegnapja biztonságvágyait. cigarettára gyújt. poros sikátorok árnyainak nyomába rajzolja panelházak közti lépteit. gépies szűzin marad test; a testetlen balkonszörnyek oszló hullái között. feje ma nem fáj. tisztul. mintha a hajnalok kimetszették volna belőle a rémálmait. az alvás gyógyszer ha éhes a lélek. zárt pillái visszarepítik a néma békébe. a szinte már szerelembe.  a tavaszok émelyítő illatárjai előtti néma télbe. és már hazudna nekem újra, hogy Jó az élet, és hogy a vita múló nesze a voltnak és hogy a ma nincs...csak a holnap.


Garou - Gitan

narnia•  2013. február 12. 10:21

rezdül-és

fátyol, féreg, rezdül, bűzös, elveszít, kékség, lépcső, rajzol, idő, halvány

rezdül-és

bűzös, klórszagú lépcsőkön ült
körbevette a zöld
ám ez nem természet
-es-te
hulló levelek szerteszét
nem. nem levelek
leletek. lelte, keltezéssel
és el a ...

a keze elveszíti a teret
halvány valóságél súlya alatt a fok
okolni nincs kit
a sors férge rágja csak
az idő fáinak almáit

és odébb
hörgőcskékké szűkül a tüdő
és fátyolosodik a lélegzet
intenzív élniakarás?

üvegajtók mögé szoruló
füstös szemek éje alatt
most csak
kósza rajzolat az élet
szarkalábak járnak
tavaszzenéken
kékség az ég

de a zöld...

fognám a kezét...


( mert tudom

olykor az anyák is félnek

és abban a percben nem rezdül a föld)

 

 

Zegarmistrz ¦wiatła Purpurowy

narnia•  2012. június 22. 22:08

igen...már örökké

karcol, vérzik, magas, szikra, fájdalom, üszkös, fehérség, burok, hegy, kócol

 


 

mint az út

 

mi látszik a felnin
 fékpor sár és a futó
 felületek
 szerelem fel le nyár...tél
iszonyok...viszonyok ( zöldségeket beszélek
néha én is. tudom )

igen...már örökké
veled maradok

 

távolból őrízlek
mint kamaszt a szülő
szőkülő búzatábla felett 
az ég...
eszembe juttat:

 körötted minden kék

 

de mit neked adhatok

 legott megtalálod a 

 salátástálban

egy fejfa előtti némaságban

 vízesések tajtékfehérsége felett

 

 vagy mikor az üszkös alkony

fájdalomként komorul a tájra

 s várja hogy a csillagok szikrája

 burkot repesszen a sötéten

 vagy már ma elvérzik

 s az időre terülsz

 

...feszítesz belül

 mert tudom mást vársz

 mint kapsz

 oly kevés malaszt

 de adom

 

igen...már örökké

 gyermeki tiszta lelked kócolta a múlás

 magasból láttam amint alászállsz

 ...el kellett volna kapjalak 'Fiam' .?!

 de akkor most nem lenne otthon

 hegyen völgyön hely hová...várjalak

Haza

 

karcol a szél

 ...hűvös az éjszaka

 

 

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom