piroska71 blogja

Mikor ketten lettünk, már bíztam magamban,
csendes, békés lettem - pille ült hajamban,
olyan könnyeddé vált általad a léptem,
egy pillanat, és a csillagokig értem,

úgy vert kicsi szíved, mint kolibri szárnya,
valóra vált szívem dédelgetett álma,
mint a pillecukor, pöttöm, édes voltál,
minden szürke percre reményt sóhajtottál,

évek gyorsan teltek - kamillamámorban,
óvtam tiszta lelked puha, plüss bársonyban,
anyatejjel szívtad reményem magadba,
ezernyi csillagot fésültem hajadba,

elmúlt húsz esztendő, már felnőtté váltál,
oly halvány emlék, hogy kiscipőben jártál,
nehéz bakancsot vett apró-cseprő gondod...
... erős vagy és bátor - ezeket megoldod.

Azt kívánjuk neked - örökre-kislányunk -
teljesüljön a mi dédelgetett álmunk,
legyél nagyon boldog, legyél nagyon lelkes,
szeretettel legyen az életed teljes!

Dorinának  20. születésnapjára

Hosszú abszol(útnak) végén,
árnyfolttá váltak az évek,
üvegkalitkája mélyén,
kolostorcsendben a lélek,

ökölbe szorult a marok,
nem kapaszkodik már tovább,
egymásra simuló lapok,
már a percek sem tétovák,

a múlt pereg, hitkarc serceg
tompa létceruza alatt,
üzenet szólt minden percnek,
majd a létpapír elszakad,

lélekcsavar kopott, rozsdás,
foghíjas, néma kiáltás,
egy jeltelen kötés-oldás,
szívablakból nincs kilátás,

szürkébe fordult végtelen,
egy csont-sovány árnyfolt dereng,
tévúton cammog - félelem
gubbaszt és vigaszért eseng,

néma sikoly szikkadt ajkán,
jégrózsák már mind kinyíltak,
remény lebben lélekkarfán,
pizsamáján kopott csillag,

kezét fogom - láthatatlan,
gépritmusra fénybe táncol,
rögös az út - járhatatlan,
lélekzene zeng, már távol,

az öntudat zihál, rezdül,
görcsösen kap ürességbe
semmi után - hiszi, szentül,
el ér most a mindenségbe,

ráfeszült a hús a csontra
és a vázra - véznasága,
hajlott háta, görbe botra -
megríkatott némasága,

horizontra viszi álma,
pilleteste messze suhan,
hangtalanul tova száll, ha
mennie kell, óvd meg Uram!

Mázsányi súlyával gond ül a vállamon, 
üvegcsontom töri - sorvaszt a fájdalom. 
Elvérzett álmaim gyötrődnek csendesen - 
árgus szemek elé vetem a szennyesem. 

Kevéske jussomon penészvirágcsokor. 
Szívemben tűhegye, haldoklom - nincs donor. 
Fedetlen mellkasom, letéptem ingemet - 
kiöntöm lelkemet - értékes kincsemet. 

Celluxos titkaim reményhez tapadnak, 
rögzítik vágyaim - míg el nem szakadnak. 
Átlátszó tegnapon áttűnik énemen, 
kuporog bánatom pislogó fényeken. 

Dobozolt emlékek - karistolt feledés 
egy ólomkristályban megtörő nevetés, 
pipere szettemben kencéim legalján, 
kilógva rongyaim jövőnek vállfáján. 

Magányos kávézacc otthagyott bögrében, 
szétlapult feledés keréknyom gödrében, 
rózsafüzérszemen - szép imák karcában, 
hitem zötykölődik álmaim karjában. 

Elfojtott indulat motorja felhördül, 
slusszkulcson a remény hirtelen megpördül, 
vissza már nem nézek - engednek görcseim, 
szélvédőn gördülnek eltitkolt könnyeim.

Kinyitogatom lelkem fiókjait,
kopott emlékeimről a port lefújom.
Egy sárgult kotta- sokat rejtegettem -
andalító gitárszóló hangolatlan húron.
Tarka vágyálmom szépen, rendezetten -
selymére telepedett kissé fáradt lelkem.
Fiókom sarkában szivárványos csoda -
meglapul ott csendben ezerszínű leplen.
Áttetsző kristálygömb tarka varázsától
ragyogó látomás - felemel egy ábránd.
Színes üveggolyó, benne szép világom,
tükröz fakult létre százszínű szivárványt.