piroska71 blogja

Elhagyta a számat egy szó -
nyelvem hegyén vitorlázó,
hangom vitte - makacskodott,
hozzám már nem ragaszkodott,

volt, hogy tűként szúrt a szavam,
ha nem fogtam vissza magam,
volt, hogy édes volt, mint a méz,
volt, hogy nem fogta fel az ész,

előfordult, hogy túl nyálas,
csupa nyájas, mézes-mázas.
Élessége lelket vágott,
szívekre tett jégvirágot...

...kimondtam hát, meg nem rágtam,
úgy is volt, hogy jól megbántam,
fogam között megforgattam,
magamba azt nem fojthattam,

bántottak, úgy zsibbadt lelkem,
tüzessé vált, izzott nyelvem -
elhagyta a szó az ajkam,
olyat adtam, amit kaptam.

Jöttem.
Morzsányi szerelem
Által.
Buzogó ereken,
Árral.
Babszemnyi a testem.
Vagyok!
Jaj, mi ez? Rémisztő!
Zajok.
Valami megragad!
Félek!
Sajduló húscafat -
Vérzek!
A szemétbe dobtak,
Torzan.
Semmivé így váltam,
Gyorsan.
Tán ő sem szeretett,
Leírt?
Sírba sem temetett.
Nem sírt?
Rövidke életem
Talány.
Miért így történt ez?
Anyám!

Szegény ördög tőrbe esett,
csalfa mosolytól megveszett.
Fásult arcán fagyott vigyor,
bakancsával szívet tipor.

Rezzen buja lelke álma,
tépett szárnyán tovaszállna,
kétség malmán titkot őröl,
mámort habzsol, kéjjel dőzsöl.

Fülledt rejtély forró ölén,
kucorog a pokol kövén.
Verejtékben bőrig ázik,
fanyar csóktól foga vásik.

Elhagyatva sikolt árván,
hűtlenségnek hideg ágyán.
Szava most már ócska kacat,
bezárult az ördöglakat.

Teszed dolgod, rándul kezed,
Mozdulattól billen fejed.
Egyszer jobbra, aztán balra,
Azt akarják másszál falra.

Fadarabbal nagy kéz rángat,
Ideges vagy? Szedj hangyákat!
Megráncigál, ukázt osztja,
Nagy udvarnak vagy bolondja!

Csütörtökön rád figyelnek,
Lyukas garassal fizetnek.
Hetet-havat összehordasz,
Aztán csütörtököt mondasz.

Fütyülnek te táncra perdülsz,
Zenéjük szól dalra zendülsz.
Marionett vagy madzagon,
Színjáték egy nagy színpadon!