piroska71 blogja

Mũvészet
piroska71•  2020. június 20. 18:18

Monológ

A versírás a belső érzések és belsőértékek megmutatására szolgál. Ez egyfajta önmegvalósítás. Az igazi költő mindenről tud írni. Magáról is ír, de nem kizárólag önmagáért! Az érzéseit és gondolatait, ami megfogalmazódik benne, így tudja kimutatni a világ és az emberek felé! Felszabadulnak a belső, elfojtott érzelmek, indulatok. Könnyít a lélek vívódásán, szárnyra kelti a boldogságot és az örömöt. Átlendít az egykedvűségen, bánaton. Egyszóval felemel!
A versírás a magyarságot és a magyar nyelv szeretetét is magába foglalja.
Nem használja fel ezt a fajta tudást, képességet senki ellen, de annál inkább másokért és önmagáért! Ez nem egy egyfajta hóbort, annál inkább elhivatottság a költészet és a művészet irányába! Mert a szavakkal lehet alkotni, festeni, építeni, de ugyanakkor rombolni is.
- Írj le pár sort, építs fel belőle egy mondatot és az olvasód megmondja, hogy milyen ember vagy valójában!
Aki verseket ír, annak lelke egy nyitott könyv lesz a közönsége számára.
/ Horváth Piroska /

piroska71•  2020. január 24. 19:19

Nőszirmaim

Jó anyám karjában, vigyázó ölében,
piciny rügyként nyíltam március ködében,
kibomlottam ide, észrevétlen, halkan,
minden rezzenéstől lebiggyedt az ajkam,

táncolt a kikelet, jöttek el tavaszok,
gyermekkor rügyei oly illattalanok
lettek, de virultak - szivárványig nőttek,
Pegazus szárnya közt megbújtak, rejtőztek,

szép szavak időztek nyárutó reményén,
örök gondolatok - rúzs helyett, szám szélén,
mondattá hullnak a teóriacseppek -
nem érzem már magam mástól kevesebbnek,

majd valakinek az ajkáról én szólok,
betű-ékkövekkel mondatokat szórok,
papírkoronámról gyöngybetűs tanokkal -
lélekmorzsáimat ide, egy marokkal,

reménnyel csipkedik hófehér galambok,
hangosan csendülnek a lélekharangok,
létinfúziómban futnak majd a rímek,
minden fájdalmamon tollheggyel könnyítek,

aortám legmélyén indigó-remények,
vers-koszorúm alatt rímpárok zenélnek,
fonják szavaim, mint küllők a kereket,
testem szövetében verssor az erezet...

...könyvgerincem mentén sárgulnak lapjaim,
avítt-kóc átköti elhullott szirmaim,
megdőlt gyöngybetűkre tinta-könnyem ejtem,
- lelkekbe ivódtam - halhatatlan lettem...