piroska71 blogja

Személyes
piroska71•  2012. július 28. 15:19

Padlás 2.

Emlékeim kincsestára,
Jól be lettek ide zárva.
Ami itt van - mind az enyém,
Írom róla igaz mesém.

Egyszer voltam, hol is voltam,
Csöpp szobámban álmodoztam.
Voltam én törékeny gyermek,
Lassan peregtek a percek.

Szalmamackóm - átöleltem,
Virrasztottam - gyűlöletben.
Féltettem apámtól anyám,
Akadt álmatlan éjszakám.

Cimbalom - szétvert húrjain,
Vittek fájdalmas útjaim.
Hegedű dallam - gyötrelem,
Sokszor szólt csalfán, becstelen.

Anyám átölelt szorosan,
Hagytunk el mindent romosan.
Fogta lányait - útra kelt,
Nem ilyen sorsot érdemelt!

Álmom útjain fény suhant,
Lelkem szárnyra kelt - nem zuhant.
Nagyszülők háza csupa fény,
Beszéltek hozzám - őszintén.

Kivágott orrú kiscipő,
Azt mondták lábam gyorsan nő.
Viseltem bátran sorsomat,
Hittem a jövőm szebbet ad!

Gyermekkorom..

piroska71•  2012. július 28. 15:17

Padlás 1.

Emlékeim padlására félve, lopva lépek,
Lelkemben még homályosak a régi álomképek.
Pár lépcsőfok, ott is vagyok - szívem nagyot dobban,
Áttekintem a régi múltam - mit egykor ide hoztam.
Csikordul a padlásajtó, mögöttem bezárul,
Emlékeim kincsestára rögvest elém tárul.
Gyülekeznek garmadával használt, vén kellékek,
Ódon fiók legmélyéről jó és rossz emlékek.
Rendezgetem régi vágyam, szépen összehajtom,
Álomkendőm kopott, régi - egy szegre felakasztom.
Mindent, amit rosszul tettem elrejtettem titkon,
Átszőtte a pók az álmom, behálózta titkom.
Poros, sötét padlásomon, ezer ócska holmi,
Mondták sokan - Itt az idő, ki kellene dobni!
Nem dobhatom emlékeim, ha ócskák is enyémek,
Nem puccosak, nem csillognak - szépek és szerények!

 

piroska71•  2012. július 28. 15:14

Születésem napjára

Ezüstöt szövöget az idő hajamba,
Kristályszemeimre fátyolos köd terül.
Rongyos gondolatom elrejtem magamba,
A béklyói alatt ellenem nem szegül.

Világ minden nyűgét hátamra kötöttem,
Súlyos terhe alatt zsugorodik álmom.
Porcelánszívem a testemben - törötten,
Keserű gyermekkor íze ül a számon.

Életnek ekéje barázdákat szántott,
Hát lelkem legalább csodaszép, hadd legyen!
Erényem ágára riadt madár szállott,
Gyöngyöző trilláját fütyüli a jelen.

Minden gyémántgyöngyben kucorog a jóság,
Tiszta hangjegyecske puha felhőn suhan.
Dallamos záporként hullnak el az órák,
Emberség kövein vezet majd az utam.

Nem bomlaszt szét hazug szó, feslett kábulat,
Csintalan füllentés nem élteti álmom.
Nem zsibbaszt el csalfa, arctalan ámulat,
Reppen el életem szelíd galambszárnyon.

2012. március