A nagy utazás

Mázsányi súlyával gond ül a vállamon, 
üvegcsontom töri - sorvaszt a fájdalom. 
Elvérzett álmaim gyötrődnek csendesen - 
árgus szemek elé vetem a szennyesem. 

Kevéske jussomon penészvirágcsokor. 
Szívemben tűhegye, haldoklom - nincs donor. 
Fedetlen mellkasom, letéptem ingemet - 
kiöntöm lelkemet - értékes kincsemet. 

Celluxos titkaim reményhez tapadnak, 
rögzítik vágyaim - míg el nem szakadnak. 
Átlátszó tegnapon áttűnik énemen, 
kuporog bánatom pislogó fényeken. 

Dobozolt emlékek - karistolt feledés 
egy ólomkristályban megtörő nevetés, 
pipere szettemben kencéim legalján, 
kilógva rongyaim jövőnek vállfáján. 

Magányos kávézacc otthagyott bögrében, 
szétlapult feledés keréknyom gödrében, 
rózsafüzérszemen - szép imák karcában, 
hitem zötykölődik álmaim karjában. 

Elfojtott indulat motorja felhördül, 
slusszkulcson a remény hirtelen megpördül, 
vissza már nem nézek - engednek görcseim, 
szélvédőn gördülnek eltitkolt könnyeim.