Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Karcolat
piroska71 2014. október 22. 19:38
Istenem elhajít, vagy felemel?Megóv az idő, vagy elvonszol a szél?Gyermekem bölcsőjén őszi lepel -kitépi belőlem, elveszi a tél,
érzem még ott legbelül a lázat,nem alhat még ki a lobogó tüzem,koromszínnel tetovál a bánat,lidércek sikolya tépi a fülem,
kristály voltam - tisztán csengő-bongó,most egy karcolat csúfítja a fényem,űr tátong bennem - jajdulva kongó,megtört jövőkép - fénytelen lesz létem.
nem csendülhet világgá a dalom,ha mindörökre a nő meghal bennem,kutatom belül reszketve - vakon,zöld-hajú nyaram rég elhagyott engem.
hextorini2014. október 23. 11:28
Szomorú vers. Volt idő, mikor én is éreztem így. De már elmúlt. :)
piroska712014. október 23. 11:18
Köszönöm szépen nektek!!!
Ametist2014. október 23. 10:28
Versedből úgy látom, kristály vagy még most is...
Doli-Erzsi2014. október 23. 07:37
Piroska megható őszinte vers!
Ne aggodj minden rendbe jön!
Puszi. Erzsi
piroska712014. október 22. 21:10
Köszönöm szépen!
bel_corma2014. október 22. 20:15
Hangulatos, dallamos és szép képeket használsz... Remek vers! :)