Karcolat

piroska71•  2014. október 22. 19:38

 

Istenem elhajít, vagy felemel?

Megóv az idő, vagy elvonszol a szél?

Gyermekem bölcsőjén őszi lepel -

kitépi belőlem, elveszi a tél,


érzem még ott legbelül a lázat,

nem alhat még ki a lobogó tüzem,

koromszínnel tetovál a bánat,

lidércek sikolya tépi a fülem,


kristály voltam - tisztán csengő-bongó,

most egy karcolat csúfítja a fényem,

űr tátong bennem - jajdulva kongó,

megtört jövőkép - fénytelen lesz létem.


nem csendülhet világgá a dalom,

ha mindörökre a nő meghal bennem,

kutatom belül reszketve - vakon,

zöld-hajú nyaram rég elhagyott engem.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

hextorini2014. október 23. 11:28

Szomorú vers. Volt idő, mikor én is éreztem így. De már elmúlt. :)

piroska712014. október 23. 11:18

Köszönöm szépen nektek!!!

Ametist2014. október 23. 10:28

Versedből úgy látom, kristály vagy még most is...

Doli-Erzsi2014. október 23. 07:37

Piroska megható őszinte vers!
Ne aggodj minden rendbe jön!
Puszi. Erzsi

piroska712014. október 22. 21:10

Köszönöm szépen!

bel_corma2014. október 22. 20:15

Hangulatos, dallamos és szép képeket használsz... Remek vers! :)