piroska71 blogja

Piros, fehér, zöld szerelem,
fennkölt sóhaj - rád lehelem,
rácsókolom az ajkadra
szenvedélyes sugallatra,

elgyengülök illatodtól,
megborzongok szép szavadtól,
minden, mit szólsz - dalköltemény,
ízes szó a nyelvem hegyén...

... nélküled én mivé válnék,
elhagyatva elkószálnék,
hontalanul, fedél nélkül...
... máshol nekem ég nem kékül,

- ó, csöpp hazám, szép, szerelmes,
utókornak reményteljes -
elszunnyadok két karodban,
szívem dobban mellkasodban,

szenvedélyes sugallatra
rácsókoltad az ajkamra,
fennkölt sóhaj - rám lehelted
piros, fehér, zöld szerelmed...

Hajnal üldöz - utol is ér,
aztán csendben buszra kísér,
mögöttem jön, némán - követ...
... bágyatag a munkás-tömeg -

félig mustrált pléhdobozban,
tán a sofőr is hologram,
motorzúgás oly monoton,
REM-fázisba zsugorodom,

hajnal-tépte, sajgó sebek,
bekábulok, pillám rebeg,
idő-rágta kapszulában,
süppedek egy skatulyában,

álomkór-kép - zombi-járat,
ásítozó önsajnálat,
álarcosok ébredeznek,
a munkába temetkeznek...

Viasz-vér csurran megcsonkolt gyertyán,
mécs-pilla pislog szerte ezerszám,
komótos léptek Kőország csendjén,
feszül a bánat sorsnak keresztjén,

őszutó szele fűzlombot fésül,
csillag-tekintet semmibe révül,
porhüvely szunnyad föld-ölelésben...
... szilánkon ballag - szív-törmeléken,

tegnap még veled volt, ma már máshol,
elérhetetlen - valahol távol,
megfoghatatlan másik világban,
bibécske lesz egy örök-virágban,

mikor szíved hullik szét cafatra,
pilleként reppen selymes hajadra,
napsugár lesz - szárítja könnyeid,
dobozba gyűjti lelked gyöngyeit,

ott lesz mindenütt, minden dallamban,
soha nem mondott, áldott szavakban,
repedt tükörnek ezüstfoncsorán,
csikorgó kapu rozsdás sodronyán,

eggyé vált rég az univerzummal,
befejezetlen, fájó passzussal,
szívet hasító szomorúsággal,
márványba vésett arany rúnákkal...

Balul sült el - félreléptem,
nem vigyáztam kellőképpen,
na, most aztán jól megjártam -
jobbom lett a két-bal lábam,

... fogjuk fel ezt optimistán -
extrém lett a kék harisnyám,
ormótlan és oly kőkemény,
rám kötött a gipsz-jövevény,

el nem ereszt - ragaszkodik,
bal lábamba kapaszkodik,
bice-bóca - jó pár hétig,
várnom kell egy jobb lépésig,

erős tartást, mankót kaptam,
tovább lépjek - biztosabban,
jövet-menet csetlek-botlok,
lassan, nem ám hanyatt-homlok,

az idegbaj van most köbön,
nem ereszt a gipsz-börtönöm,
balesetem elmélete -
butaságom története...

Pipacsok szirma
szívekből sarjad,
végtelenségbe
skarlátot varrat,

napsugár-parázs
fodrozza vágyát,
szerte teríti
tüzes palástját,

bíborban feslő,
végtelen lángok,
elérhetetlen,
szél-tépte ráncok

menedékében
izgága, locska,
szertelen, huncut,
pajkos húgocska,

csintalan fruskán
lágy, szatén gúnya,
délibáb-varázs -
lázzal rótt rúna

halk susogása,
mint angyal szárnya,
tánca oly kecses,
bíbor a szája,

nyár-leány suhan
izzó pirosban,
ügyet sem vet rá -
olykor tilosban...