IGAZ
Rozsdás síneken felsír a lélek (J.A-ra emlékezve)
Külváros hozott a világra,
vérben, könnyben, mocsokban.
Magot vetettél,
most a szárba szökő virágot
burjánzó gaz fojtja,
kevesen maradtunk,
alig-emberek,
hitünkben egy jobb világra várva.
Kormos, piszkos
ma is az élet,
fonnyadt fák ágain kúszik
fáradtan a fény,
köd temeti a reményeket
és Szárszó felé,
rozsdás síneken,
acélkerekek alatt
fájdalmában
felsír a lélek.
Kaláka irodalmi folyóirat 2018 márciusi száma.
Sajnos az előző beírásom még mindig a februári számot tartalmazta....eltévesztettem....ez a márciusi szám:
http://kalaka18marcius.homestead.com/index.html
Tiszai P. Imre
Velük
Anyám mindig ünnepre terített
s mérges volt ha a grízgaluska
megfolyt a pörköltből a
csontosát magának válogatta
apám mindenhez kenyeret evett
nekem úgy magyarázta hogy erre
a háború tanította s a morzsát
mindig a tenyerébe söpörte
kézzel hímzett terítő vetett
rojtokat előttünk csíkozott
tányérok ontottak illatot anyám
kérte: előlem minden elfogyott
add Isten még egyszer azt az ízt
azt a mosolyt mi asztalunkhoz ült
kérem vissza a régi gyermekkort
mi sajnos réges-rég messze repült
Kaláka irodalmi folyóirat 2018 februári száma.
Megjelent a Kaláka irodalmi folyóirat 2018 márciusi száma.
http://kalaka18februar.homestead.com/index.html
Tiszai P. Imre
A keletinél - 2015-ben
Furcsa volt a nyárhőségben a kendő,
stóla fejen-vállon, talpig a szoknya,
asszonyok, némán, csak a szem könyörgő,
mellét adja, gyermeke kéri sírva.
Férfiak, szemükben daccal, haraggal,
szemben rendőrsorfal, csarnokban vonat,
állnak, utak lezárva - akarattal,
bűnünk, mi rajzolunk rátok rácsokat.
Fekete egyenruha, alkohol gőz,
skandált szavak, banda, lelket fertőz,
mások ételt, italt adnak, magyarok.
Férfiak, nők, gyermekek, makacsok,
élni akarnak, emberhez méltóan,
álltam, mások helyett szégyelltem magam.
Kaláka irodalmi folyóirat 2018 február
Megjelent a Kaláka irodalmi folyóirat 2018 februári száma, sok szép írással.
http://kalaka18februar.homestead.com/index.html
benne egy versemmel tőlem is
Tiszai P. Imre
Furcsa volt a nyárhőségben a kendő,
stóla fejen-vállon, talpig a szoknya,
asszonyok, némán, csak a szem könyörgő,
mellét adja, gyermeke kéri sírva.
Férfiak, szemükben daccal, haraggal,
szemben rendőrsorfal, csarnokban vonat,
állnak, utak lezárva - akarattal,
bűnünk, mi rajzolunk rátok rácsokat.
Fekete egyenruha, alkohol gőz,
skandált szavak, banda, lelket fertőz,
mások ételt, italt adnak, magyarok.
Férfiak, nők, gyermekek, makacsok,
élni akarnak, emberhez méltóan,
álltam, mások helyett szégyelltem magam.
Magyarnak lenni
Ahol két magyar együtt van
az már egymást üti, marja,
legyen akármilyen nagyon gazdag
sunyiban egymás zsebét lopja.
Övé talán a világ legjobb nője,
mégis mindig a másikét akarja,
ha jobb a kocsi a szomszédban
hát mind a négy kerekét kiszúrja.
Sztálingrádban védi meg hazáját,
minek piszkolná be a honi tájat,
leküzdötte valahai "sógorságát"
ma meg sír utána, de csak ríhat.
Mátyás óta nem állt jó oldalon,
tülökké verték már az orrát
és hová lett a szittya birodalom?
Megtalálod határon túl - odaát.
Kossuth, Deák, Széchenyi és sok
nagy férfi építette ezt a hazát,
most már liliputi sunyi politikusok
rakják röhögve ránk az igát.
Te meg húzzad Magyar, ez a dolgod,
összefoghatsz, mással mások ellen,
újra földig fog nyúlni az orrod
ebben a hazug hazaszeretetben.