IGAZ

Külváros hozott a világra,
vérben, könnyben, mocsokban.

Magot vetettél,
most a szárba szökő virágot
burjánzó gaz fojtja,
kevesen maradtunk,
alig-emberek,
hitünkben egy jobb világra várva.

Kormos, piszkos
ma is az élet,
fonnyadt fák ágain kúszik
fáradtan a fény,
köd temeti a reményeket
és Szárszó felé,
rozsdás síneken,
acélkerekek alatt
fájdalmában
felsír a lélek.

Sajnos az előző beírásom még mindig a februári számot tartalmazta....eltévesztettem....ez a márciusi szám:

http://kalaka18marcius.homestead.com/index.html



Tiszai P. Imre

Velük


Anyám mindig ünnepre terített

s mérges volt ha a grízgaluska

megfolyt a pörköltből a

csontosát magának válogatta



apám mindenhez kenyeret evett

nekem úgy magyarázta hogy erre

a háború tanította s a morzsát

mindig a tenyerébe söpörte



kézzel hímzett terítő vetett

rojtokat előttünk csíkozott

tányérok ontottak illatot anyám

kérte: előlem minden elfogyott



add Isten még egyszer azt az ízt

azt a mosolyt mi asztalunkhoz ült

kérem vissza a régi gyermekkort

mi sajnos réges-rég messze repült

Megjelent a Kaláka irodalmi folyóirat 2018 márciusi száma.

http://kalaka18februar.homestead.com/index.html


Tiszai P. Imre

A keletinél - 2015-ben

Furcsa volt a nyárhőségben a kendő,

stóla fejen-vállon, talpig a szoknya,

asszonyok, némán, csak a szem könyörgő,

mellét adja, gyermeke kéri sírva.

Férfiak, szemükben daccal, haraggal,

szemben rendőrsorfal, csarnokban vonat,

állnak, utak lezárva - akarattal,

bűnünk, mi rajzolunk rátok rácsokat.

Fekete egyenruha, alkohol gőz,

skandált szavak, banda, lelket fertőz,

mások ételt, italt adnak, magyarok.

Férfiak, nők, gyermekek, makacsok,

élni akarnak, emberhez méltóan,

álltam, mások helyett szégyelltem magam.

Megjelent a Kaláka irodalmi folyóirat 2018 februári száma, sok szép írással.

http://kalaka18februar.homestead.com/index.html

benne egy versemmel tőlem is


Tiszai P. Imre

Ahol két magyar együtt van
az már egymást üti, marja,
legyen akármilyen nagyon gazdag
sunyiban egymás zsebét lopja.

Övé talán a világ legjobb nője,
mégis mindig a másikét akarja,
ha jobb a kocsi a szomszédban
hát mind a négy kerekét kiszúrja.

Sztálingrádban védi meg hazáját,
minek piszkolná be a honi tájat,
leküzdötte valahai "sógorságát"
ma meg sír utána, de csak ríhat.

Mátyás óta nem állt jó oldalon,
tülökké verték már az orrát
és hová lett a szittya birodalom?
Megtalálod határon túl - odaát.

Kossuth, Deák, Széchenyi és sok
nagy férfi építette ezt a hazát,
most már liliputi sunyi politikusok
rakják röhögve ránk az igát.

Te meg húzzad Magyar, ez a dolgod,
összefoghatsz, mással mások ellen,
újra földig fog nyúlni az orrod
ebben a hazug hazaszeretetben.