IGAZ
IrodalomKaláka irodalmi folyóirat 2018 júliusi száma
Megjelent a Kaláka magazin júlusi száma
http://kalaka18julius.homestead.com/index.html
köszönöm a versem közlését
Rendületlenül?
Elkezelt kelés a múlt.
Nálunk "idő van" mindig.
Ez a nép sose tanult
meg önmagában hinni.
A történelme botrány,
nem bír több égszakadást.
Szaporodik a csótány,
vetésre nincs aratás.
Indokot talál, miért
mikor, hogy kellett volna,
a válasz elől kitér,
nehogy magát okolja.
Összeesküvést keres,
szimatol minden lyukba.
Észrevenni mégis rest,
hogy fejében nő dudva.
A mátrixból kilépve
bűntudatát filézik.
Fontolgatja, lelépne,
míg a földjét kinézik.
"Enni kell, meg inni kell."
"Rendületlenül?" Csodát!
Neki már az is siker,
hogy takarja tomporát.
Kaláka magazin
A mai napon megkaptam a Kaláka magazin antológiát. A könyv 411 oldalon ad képet a ma irodalmáról, Baranyi Ferenc előszavával.
Köszönöm ezt a csodálatos megjelenést - három versemmel és egy novelámmal.
1865 június 13.-án született William Butler Yeats
William Butler Yeats
Ha már öreg leszel
Ha már öreg leszel, álmatag, ősz,
A tűzre téve, vedd könyvem elő,
Merengj a lágy tekinteten, kelő
Sötét igézeten szemedben időzz;
Milyen sokan szerettek, az üde bájt,
A küllemed, hazug vagy igaz szívű,
De egy szerette lelked, nagy ívű,
Zarándok éned, azt mi belül fájt.
No nézd, a parázs meglelte helyét,
Motyogd: a szenvedély, lásd hogy elillant,
A hegy fölé szökött, vissza se pillant,
A csillagok közé rejtve bús fejét.
Kaláka irodalmi folyóirat 2018 májusi száma
Megjelent a Kaláka folyóirat májusi száma, benne egy versem is helyet kapott...amit nagyon szépen köszönök.
http://kalaka18majus.homestead.com/index.html
Tiszai P. Imre
A szegénységnek szaga van
A szegénységnek szaga van,
valami ecetes íz, ami
a mosásban foszlott szövetszálak
közé bújik és vicsorogva
harap az illatokba.
A szegénységnek szaga van,
a kifeküdt matracok
széthasadt résein ki-be
járó izzadtságok áporodott
bűzei nyakig gombolva.
A szegénységnek szaga van,
a keresztekre feszült vér
eső-könnyekben lecsorgó
igéinek ostyákba száradt
penészes foltjai.
A szegénység matt szürke,
fényeket nyel fuldokolva,
remegve a hullócsillagok
kihűlt helyén bújik meg az
éjtakaró függönye mögött.
A szegénység mindig éhes,
morzsákat söpör kérges
tenyerébe, s nagyokat nyel
ha gazdag szájról csöppen
az étel maradéka.
A szegénység fal mellett jár,
kitér mások útjából, elé
állnak a korlátok, rávigyorog
a lezárt sorompó s őt célozza
meg a mozdony a síneken.
A szegénység bocsánatot kér,
rádobált bűnök alatt bújik
meg szégyenében, amit azzal
érdemelt ki, hogy másokat
zavar a létezésben.
A szegénységnek szaga van,
nedves agyag-szaga, hiszen
ő már csak vendég az élők
között, ő az ki a gyilkos
idők áldozata.
Rozsdás síneken felsír a lélek (J.A-ra emlékezve)
Külváros hozott a világra,
vérben, könnyben, mocsokban.
Magot vetettél,
most a szárba szökő virágot
burjánzó gaz fojtja,
kevesen maradtunk,
alig-emberek,
hitünkben egy jobb világra várva.
Kormos, piszkos
ma is az élet,
fonnyadt fák ágain kúszik
fáradtan a fény,
köd temeti a reményeket
és Szárszó felé,
rozsdás síneken,
acélkerekek alatt
fájdalmában
felsír a lélek.