Nem kérek elnézést

Vannak akik éppen, hogy csak élnek,

De mögötted már súlyos, kemény évek,

Békeörlő csendben nem ültél soha,

S mindent elmesél tetteid nyoma.

Bridge:

A világ változik,

E földi pokolkatlan,

Tán lassan elkárhozik,

De te maradj változatlan.

Refrén:

Miért lennél az,

Aki sosem voltál?

Jövőd összezúzná,

Hogyha meghajolnál.

Egyenes derékkal

Kell élned tovább,

Sosem lesz belőled,

Csak egy néma báb.

A megalkuvók

a létezéstől félnek,

Saját utukról

Réges-rég letértek,

Sorsuk várják

Már nem is remélve,

Mint egy préda

Melynek nincsen több esélye.

Bridge:

A világ változik,

E földi pokolkatlan,

Tán lassan elkárhozik,

De te maradj változatlan.

Refrén:

Miért lennél az,

Aki sosem voltál?

Jövőd összezúzná,

Hogyha meghajolnál.

Egyenes derékkal

Kell élned tovább,

Sosem lesz belőled,

Csak egy néma báb.

 

 A Tankcsapda, az Ossián, a Kárpátia és a Road szövegvilágának ötvözeteként készült teljes albumnyi dalszöveg kapcsán, zenekar kerestetik. Persze mit sem érne az „ötvözet”, ha nem lennének hasonló szintűek a szövegek mint az említett zenekarok szövegvilága. Fény derül rá, ha van pár perced, hogy beleolvass a blogban tálható dalszövegekbe.

Van még dolgunk itt a Földön bőven,

Legalább annyi, mint buborék a sörben,

Igyunk erre, aztán indulunk,

A tétleneknek ennyi a válaszunk.

Lesz majd aki durván utunk állja,

De jobban jár,ha meg se próbálja,

Mert nem vagyunk megállítható,

Nekünk erről szól ez a földi show.

Bridge:

Ha összetartunk, tetteinknek

Csak úgy marad nyoma, 

Beintve a Hazug Világnak,

Ez az Igazság Himnnusza.

Refrén:

Pár üveg sör, s a szív,ha tettre kész,

Erről énekel néhány rockzenész,

Hogyha gondolod, tarthatnál velünk,

A "farkasok" között mi emberek leszünk.

Néma csendben ülve sosem punnyadok,

Mert egyre többen lesznek az emberfarkasok,

Felfalnák a lelkem. hogy irányítsanak,

Az én válaszom erre... nos nem épp szép szavak.

Ha hasonlóan érzed, egy irányba tartunk,

Hamiskártyások közt nyílt lapokkal játszunk,

A Tiszetsség vezére, és nem aljas indok,

Sohasem leszünk mi balga, hús-vér bábok.

Bridge:

Ha összetartunk, tetteinknek

Csak úgy marad nyoma,

Beintve a Hazug Világnak,

Ez az Igazság Himnusza.

Refrén:

Pár üveg sör, s a szív,ha tettre kész,

Erről énekel néhány rockzenész,

Hogyha gondolod, tarthatnál velünk,

A "farkasok" között mi emberek leszünk.

A harag lángja bennem ég,

Ha kérdeznéd, hogy vagyok,

Mivel élnek köztünk még,

Hiénák és farkasok.

Nincsen karmuk, ami tép,

Mert látszólag emberek,

De ha a jövőnk már a tét,

Nyuszi a fűben nem leszek.

Bridge:

Ha megnyúznánk a lelküket,

Minden rendben lenne,

De ilyet tenni nem lehet,

Ám el, nem Isten cseszte.

Refrén:

Ha mindenki nyuszi lenne,

Ellennénk a répaföldön,

De nagy az Isten állatkertje,

Tigrisbundám hát felöltöm.

Mégsem leszek ragadozó,

Most az elszántság a lényeg,

Hogyha már szabad a szó,

Csendben miért éljek.

A döntés mindíg reánk vár,

Van, ki egyre béget,

Nem várja már több é nyár,

Ha egy jégtáblán ébred.

Én kimondom újra,s újra,

Ami szívemet nyomja,

Mert különben lelkem vára

Összedőlne romba.

Bridge:

Ha megnyúznánk a lelküket,

Minden rendben lenne,

De ilyet tenni nem lehet,

Ám el, nem Isten cseszte.

Refrén:

Ha mindenki nyuszi lenne,

Ellennénk a répaföldön ,

De nagy az Isten állatkertje,

Tigrisbundám hát felöltöm.

Mégsem leszek ragadozó,

Most az elszántság a lényeg,

Hogyha már szabad a szó,

Csendben miért éljek.

Refrén:

Sohasem voltam, s nem is leszek,

Kétoldalú érme,

Maradok ember, bármit teszek,

Farkasok közt élve.

Nem megyek én jobbra-balra,

Elveimet rúgva farba,

Megyek inkább csak előre,

És nem ki a legelőre,

Van ott úgyis elég birka,

A sorsuk már meg van írva,

Erre persze fejük rázzak,

Életük ők irányítják,

Ám a lényegről nem tudnak,

Rég óta már agymosottak,

A tutit nekem csak az mondja,

Ki nem vétkezett eddig soha

Refrén:

Sohasem voltam, s nem is leszek,

Kétoldalú érme,

Maradok ember, bármit teszek,

Farkasok közt élve.

Irányt mutat, bár nem látom,

Mégis Ő a jó barátom,

Hazug szóval nem döf hátba,

S Igazságot nem fojt sárba,

Az útján járok mindörökre,

S ha utunk állná néhány törpe,

Megtehetné, csettint egyet,

És ezzel rak köztük rendet,

Ám a döntést reánk bízta,

Jövőnket meg, sosem írta,

Van,kit dühít,de szabad vagyok,

És én már nem is változok.

Refrén:

Sohasem voltam, s nem is leszek,

Kétoldalú érme,

Maradok ember, bármit teszek,

Farkasok közt élve.

Minden nap, minden percben,

A lényeg eldől már a fejben,

A választás téged illet,

S elpöckölnek,mint egy csikket,

Bridge:

Hogyha a léted birkaállapot,

Akolba zárták már a holnapod.

Refrén:

Ugye tudod ki vagy,

Ha megmondják mit tegyél...

Egy emberbirka,

Aki bambán éldegél.

Ki életének mezején,

Legelész csak csendesen,

De a döntés rajtad áll,

A "Megteszed,vagy nem teszed"...

AMIT KELL.

Birka leszel, ha bólogatsz csak,

A szemed lát, de mégis már vak,

Ennél több vagy te ezerszer,

Bármi lesz is, maradj ember.

Bridge 2:

Mi nem húzzuk a jövőnket nyársra,

Hisz ez vár majd a birkanyájra.

Refrén:

Ugye tudod ki vagy,

Ha megmondják mit tegyél...

Egy emberbirka,

Aki bambán éldegél.

Ki életének mezején,

Legelész csak csendesen,

De a döntés rajtad áll,

A "Megteszed,vagy nem teszed"...

AMIT KELL.