Nem kérek elnézést

Önbizalmad nem túl nagy,

Sőt köddé is vált talán,

Ha elhiszed, hogy morzsa vagy,

Az óriások asztalán.

Amint felfalták jövődet,

Lesepernek majd simán,

Hát ezt aztán benézted,

S pislogsz egyre ostobán.

Bridge:

Ha megriaszt a törpe,

Óriásnak látod,

S hited összegyűrve,

Lenyúlja az álmod.

Refrén:

Az asztalt valójában

Törpék ülik körbe,

S a vigyor azt arcukról,

Le lesz majd törölve,

Mert óriássá leszünk,

Hogyha összetartunk,

S megremeg a föld is,

Amerre épp járunk.

Eljön mjad a számadás,

Ha az Igazság trónra ül,

Miért lennél bárki más,

Mint aki ott legbelül.

Mért állnál, ha lépni kell,

Jöjj közénk és tarts velünk,

Tudom, a cél még nincs közel,

De hétmérföldet léphetünk.

Bridge:

Ha megriaszt a törpe,

Óriásnak látod,

S hited összegyűrve,

Lenyúlja az álmod.

Refrén:

Az asztalt valójában

Törpék ülik körbe,

S a vigyor azt arcukról,

Le lesz majd törölve,

Mert óriássá leszünk,

Hogyha összetartunk,

S megremeg a föld is,

Amerre épp járunk.

Ha szakad a húr, a harag az úr,
Hát ne hergelj fel engem,
Viharmadár, szívemre száll,
És onnan el, nem röppen.

Sikolt a Csend, ha túl nagy a rend,
A Káosz koholmánya,
Lépne a láb, de béna a báb,
Kerékbe törve álma.

Bridge:
Ha a tétlenség egy ragadozó,
Felfalja a lelked,
Ne latolgasd, mi lenne jó,
Egyerűen tedd meg...

Refrén:
… Amit meg kell tenned,
Akár naponta újra,
Hidd el, bírja a szíved,
Árral szemben úszva.
Többé már nem nyomaszt,
A tétlenséged súlya,
Hidd el, bírja a szíved,
Árral szemben úszva.

„Feszül a lánc, durvul a tánc”,
Ezt súgta a látnok,
Ha némán állsz, rám nem találsz,
Én már messze járok.

A pokoli show, lékelt hajó,
Elsüllyedünk menten,
Árad a szó, a „valami jó”,
Nem maradok csendben.

Bridge:
Ha a tétlenség egy ragadozó,
Felfalja a lelked,
Megtudhatod, mit ér a szó,
Csak végre már tedd meg...

Refrén:
… Amit meg kell tenned,
Akár naponta újra,
Hidd el, bírja a szíved,
Árral szemben úszva.
Többé már nem nyomaszt,
Tetteidnek súlya,
Hidd el, bírja a szíved,
Árral szemben úszva.

Mint tudatra ébredt Szélvihar,

Mely többé nem béklyózható,

Mint éhezőnek a hangerő,

Ha már csak falat kenyér a szó,

Mint erekben a vérpatak,

Hogyha az Élet lesz a tét,

Mint az Igazság fehér lapon,

Mit sosem téphetnek szét...

Bridge:

Ezek vagyunk,

Ha közös cél vezérel végre,

Nem alkuszunk,

A múlt láncait letépve.

Refrén:

Egységben az erő,

Réges-régi mondás,

Egységben az erő,

De miért kéne most más,

Egységben az erő,

A parázs végre lángol,

Egységben az erő,

Szívünk érzi bárhol.

Mint egy hatalmas ököl,

Ami lesújt, hogyha kell,

Mint harcosban a szív,

Aki sosem adja fel....

Mint a végtelen pillanat,

Mert mindörökké tart,

Mint a legbenső hang,

Amiért megírtuk ezt a dalt,

Bridge:

Ezek vagyunk,

Ha közös cél vezérel végre,

Nem alkuszunk,

A múlt láncait letépve.

Refrén:

Egységben az erő,

Réges-régi mondás,

Egységben az erő,

De miért kéne most más,

Egységben az erő,

A parázs végre lángol,

Egységben az erő,

Szívünk érzi bárhol.

Hálás köszönet FREDDIE MERCURYNAK, nélküle nem született volna meg ez a dalszöveg.

"Amíg az vagyok,

Akinek lennem kell,

Mint az angyalok,

Amikor szállnak fel,

Éppen oly érzések

Járják át lelkemet,

Nincsenek kérdések,

S béklyózni nem lehet.

Pedig nem vagyok angyal.

Refrén:

Embernek születtem,

Mert így rendeltetett,

Embernek születtem,

Szabad a szándék és a tett.

Nem dönthet helyettem

Ezen a Földön senki,

Embernek születtem,

S teszem, mit meg kell tenni.

Senkit sem áltatok,

Hogy könnyen békére lel,

Én érte harcolok,

Akármeddig, ha kell.

Jöjj és tarts velem,

Hogyha úgy gondolod,

A szó az én fegyverem,

De ezt már jól tudod.

Jelszónk: "Az összetartozás"

Refrén 2:

Embernek születtünk,

Mert így rendeltetett,

Embernek születtünk,

Ki nem mindíg szeret.

Nem dönthet helyettünk

Ezen a Földön senki,

Embernek születtünk,

S tesszük, mit meg kell tenni.

Ha úgy élnénk,ahogy szívünk súgja,

Nem lépdelnénk téves úton,

Így a jövőnk annyit ér csak,

Mint lyukas garas a kocsma pulton.

Kapunk érte egy pohár Semmit,

Mert oly sokan csodára várnak,

S szél görgeti,mint gyűrött fecnit,

Esélyét a jobb világnak.

Bridge:

Ki fizeti majd a kört,

Ha a Békét kell temetni,

Mert mindig van,ki újra tölt,

Amíg „divat” fegyverkezni.

Refrén:

Igyunk testvér a jobb világra,

Ha ez egy pokoli színjáték,

Mi nem leszünk senki bábja,

Ugye érzed réges-rég.

Igyunk testvér a jobb világra,

Ha ez egy pokoli színjáték,

Mi nem leszünk senki bábja,

Én még úgy alkotnék.

„Gyártsunk fegyvert még, még még,

Hogy ne legyen fegyvertelen?”

De hol marad az emberség,

Hiszen már most is embertelen.

Vajon mit is kéne tenni?

Látom a választ a szemedben.

Ha a jövőnk egy gyűrött fecni,

Át kell írni a jelenben.

Bridge:

Ki fizeti majd a kört,

Ha a Békét kell temetni,

Mert mindig van,ki újra tölt,

Amíg „divat” fegyverkezni.

Refrén:

Igyunk testvér a jobb világra,

Ha ez egy pokoli színjáték,

Mi nem leszünk senki bábja,

Ugye érzed réges-rég.

Igyunk testvér a jobb világra,

Ha ez egy pokoli színjáték,

Mi nem leszünk senki bábja,

Én még úgy alkotnék.