Nem kérek elnézést

Van még dolgod itt a Földön bőven,

Akár annyi,mint buborék a sörben,

Nincs gond ezzel,mert számodra az élet,

Kalandpálya és nem megoldandó képlet.

Bridge:

Van kinek csak szívás,

Van kinek kihívás,

Ez a hosszú földi lét.

Ne ismerd a tréfát,

Ha kell a sorsod írd át,

Mikor a jövőd már a tét,

Refrén:

Persze nem árt lazítani néha,

S pár pohár sör csak jót tehet velünk,

Ugye tudod, a hosszú élet titka,

Hogyha tényleg szabadon élhetünk.

S amíg szívünk nem egy kopott bringa,

Egész a csúcsig feltekerhetünk,

Persze jót tesz lazítani néha,

Hisz pár pohár sör nem árthat nekünk.

Van mikor a lassítás,

Olyan,mint a szégyen,

Most is látom a szemedben,

Téged nem tarthatnak féken.

Ha visszahúz a változás,

Hát maradj változatlan,

Miért lennél bárki más,

Mint egy tiszta hang a zajban.

Van még dolgod itt a Földön bőven,

Akár annyi,mint buborék a sörben,

Nincs gond ezzel,mert számodra az élet

Kalandpálya és nem megoldandó képlet.

Bridge:

Van kinek csak szívás,

Van kinek kihívás,

Ez a hosszú földi lét.

Ne ismerd a tréfát,

Ha kell a sorsod írd át,

Ha a jövőd már a tét,

Refrén:

Persze nem árt lazítani néha,

S pár pohár sör csak jót tehet velünk,

Ugye tudod, a hosszú élet titka,

Hogyha tényleg szabadon élhetünk.

S amíg szívünk nem egy kopott bringa,

Egész a csúcsig feltekerhetünk,

Persze jót tesz lazítani néha,

Hisz pár pohár sör nem árthat nekünk.

Pár üres pohár a kocsma pulton ,néha csak ennyi kell,

S ha visszanézel a hosszú úton,egy érzés átölel.

Öröm és bánat, volt itt minden, de a lényeg egy lehet,

A veszteseknek táborában, sosem kaptál helyet.

Bridge:

Harcaidról elmesél

Mindent tetteid nyoma,

Bárhogy is volt, önmagad,

Nem árultad el soha.

Refrén:

Menj, csak menj tovább,

Messze még a cél,

Dúdold az Élet himnuszát,

S mért kéne jobb esély.

Menj, csak menj tovább,

S érezd mennyit ér,

Visz a szív és a láb,

Mert a harcos benned él.

A jövőt nem csak várod,

Hisz érte tenni kell,

A Balsors lesz,hogy rád ront,

Hát gyerünk, harcra fel.

Összegyűrnék legszebb álmod,

A Szél hadd sodorja el,

De azt mindig megtalálod,

Ki sohasem adja fel.

Bridge:

Harcaidról elmesél

Mindent tetteid nyoma,

Bárhogy is volt, önmagad,

Nem árultad el soha.

Refrén:

Menj, csak menj tovább,

Messze még a cél,

Dúdold az Élet himnuszát,

S mért kéne jobb esély.

Menj, csak menj tovább,

S érezd mennyit ér,

Visz a szív és a láb,

Mert a harcos benned él.

Ez a dalszöveg a 2021. január 1-jén közzétett adatok szerint 9 730 526 Magyar emberhez szól.

Meddig parancsolhat nekünk 

Pár tucat pojáca?

Tiszta vizet öntsünk végre

 Mindegyik „pohárba”.

A szabadság a Magyar Népnek

 Nem egy papírfecni,

Amit hogyha összetépnek,

 Ellehet már dobni.

Bridge:

Van,ki gyáva nyúl, s meglapul,

Ha sötét az ég alja,

A mi hangunkat válaszul,

Az egész világ hallja.

Refrén:

Ki eladná hazáját, mit érdemel?

A jövő majd válaszol.

Bárhogy is lesz, élnünk itt kell,

S azt már tudjuk mi jól,

Zúdulhat ránk tengernyi

Aljas, sötét erő,

A Szabadság a szívünkből,

Nem lesz kitéphető.

A Szabadság szent ereklye,

Mely mindenkinek jussa,

Ha eldobnánk szégyenszemre,

A nevünk Senki volna.

Hitünk élét nem csorbítja

A vén, múló Idő,

Mert az,ami éltet minket,

Úgy hívják, Őserő.

Bridge:

Van,ki gyáva nyúl, s meglapul,

Ha sötét az ég alja,

A mi hangunkat válaszul,

Az egész világ hallja.

Refrén:

Ki eladná hazáját, mit érdemel?

A jövő majd válaszol.

Bárhogy is lesz, élnünk itt kell,

S azt már tudjuk mi jól,

Zúdulhat ránk tengernyi

Aljas, sötét erő,

A Szabadság a szívünkből,

Nem lesz kitéphető.

 

Amikor az Élet egy nagy folyó,

Ideje volna megtanulni úszni,

Mert ha évek óta fuldokolsz,

Egy tündér nem fog partra húzni.

S ha embercápák körbevesznek,

Meg, már nem úszhatod,

Na persze ők nem megesznek,

De ezt te is jól tudod.

Bridge:

Felfalják a jövődet,

Ha csak lebegsz a vízen,

De hogyha úszni kezdesz,

Máris leszünk ketten.

Refrén:

Mondanám, szép az élet,

Hát érezd magad jól,

De ez a dal ámításról

Még v életlen sem szól.

Van,mikor nincs válaszút

A helyzet olyan durva,

S nem marad más esély,

Csak árral szemben úszva.

Tudom ez egy furcsa folyó,

Ha cápáék élnek benne,

S ez az egész úgy volna jó,

Ha mind ebihal lenne.

De az élet,mint köztudott,

Nem kívánság műsor,

Így hát mikor úszni kéne,

Mért csak kapálódzol?

Bridge:

Felfalják a jövődet,

Ha csak lebegsz a vízen,

De hogyha úszni kezdesz,

Máris leszünk ketten.

Refrén:

Mondanám, szép az élet,

Hát érezd magad jól,

De ez a dal ámításról

Még v életlen sem szól.

Van,mikor nincs válaszút

A helyzet olyan durva,

S nem marad más esély,

Csak árral szemben úszva.

Felnégyelnék nyomban, hogyha teste lenne,

Vagy falja fel az Éhség egy tömlöcbe vetve,

Aljas, hazug szóval tőrbe csalták volna,

Hogy aztán felhúzzák az első lámpavasra.

 

Bridge:

De túl él mindent,

Már előre érzem,

Ha nem így volna,

Nekem lenne szégyen.

Refrén:

Azt mondják ütött már az óra,

De én akkor sem mondanék le róla,

Ha kongatják a vészharangot egyre,

Mert hitem nélkül a nevem „Senki” lenne.

Megpróbálták visszatartani,

De úgy hatolt át,mint kés a vajban,

Aztán pedig szétszakítani,

De rájöttek, szétszakíthatatlan.

Félvilágnyi hazugsággal,

Naponta össze-vissza kenték,

Hadd legyen csak omló várfal,

S aztán mindörökre emlék.

Bridge:

De túl él mindent,

Már előre érzem,

Ha nem így volna,

Nekem lenne szégyen.

Refrén:

Azt mondják ütött már az óra,

De én akkor sem mondanék le róla,

Ha kongatják a vészharangot egyre,

Mert hitem nélkül a nevem „Senki” lenne.