Nem kérek elnézést

Hiába kéred,

Hamis dalt nem játszok,

S ne állj elém,

Ha száguldani vágyok,

Mert valaki

A végén rosszul járhat,

S az nem én leszek,

Amíg szívem lázad.

Bridge:

Fogd az ásót,s tedd a dolgod,

Ha megalkuvó volnék,

A Szabadság sosem lehet,

Csak egy megtűrt vendég.

Refrén:

Évek óta üldögélsz a széken,

Valójában már csak vékony jégen.

Akkor kerülsz óriási bajba,

Ha a repedés mi leszünk majd rajta.

A hazugságot

Lúgozhatod egyre,

Tán sohanapján

Ki is fehéredne,

De mi most már

Egy percet sem várunk,

Bár meglepő,

De nyílt lapokkal játszunk.

Bridge:

Fogd az ásót,s tedd a dolgod,

Ha megalkuvó lennék,

A Szabadság sosem lehet,

Csak egy megtűrt vendég.

Refrén:

Évek óta üldögélsz a széken,

Valójában már csak vékony jégen.

Akkor kerülsz óriási bajba,

Ha a repedés mi leszünk majd rajta.

Míg miénk a jövő,

Miért fojtanánk a sárba,

Hogy hízzon néhány

Aljas bankszámlája.

Ha miénk az út,

Miért lépnénk a fékre,

Hát megtesszük,

Mit meg kell tenni végre.

Bridge:

Amíg akár a ló,

Még mindíg állva alszunk,

Úgy ébredünk majd,

Hogy feldobtuk a talpunk.

Refrén:

Nem leszek én ágyútöltelék,

Hát azt mondom ebből már elég!

Nem leszek és senki balga bábja,

Két esélyes itt és most a játszma.

Miénk a világ,

Ez a lényeg mindörökre,

Aki a fejét rázza,

Köztünk nincs jövője.

Húzzon innen,

Akár egész a Holdra fel,

Minek a kérdés,

Ha van ki tettekkel felel.

Refrén2:

Nem leszek én nyuszi fűben ülve,

Míg a jövőm vetnék éppen tűzre,

Nem eleszek én rémült arcú préda,

Míg szívemnek egy tigris a lakója.

Ahol túl sok már a bólogató János,

A jövőre nézve nagy mértékben káros.

Akol lesz az ország, ki benne él,csak birka,

S a két lábú jószág sorsa meg van írva.

Bridge:

Néhány „farkas” ránk pályázik réges-rég,

De birka módra sosem élt a Magyar nép.

Refrén:

Míg Hazánk a várunk,

Nem lesz bús akol,

Bárki lerombolná,

Végül meglakol.

Míg Hazánk a várunk,

Szabadon élhetünk,

De mondd, merre tart,

Aki nincs velünk?

Ha a széthúzás a béklyónk,

Majdan elbukunk,

Így hát most a lényeg,

Egy nemzet vagyunk.

Kit önző érdek vezérel,

S nem szívében egy érzés,

Húzzon innen messze el,

Ez nem is lehet kérdés.

Bridge:

Néhány „farkas” ránk pályázik réges-rég,

De birka módra sosem élt a Magyar nép.

Refrén:

Míg Hazánk a várunk,

Nem lesz bús akol,

Bárki lerombolná,

Végül meglakol.

Míg Hazánk a várunk,

Szabadon élhetünk,

De mondd, merre tart,

Aki nincs velünk?

"Anyám a Szélvihar,

Apám a Mennydörgés,

Mit is kéne tennem,

Többé már nem kérdés.

Ismerem a jövőt,

Pedig nem vagyok látnok,

Nem tarthat vissza senki,

Ha indulni vágyok.”

Bridge:

A Harag gyermeke

Útra készen áll,

S kinek szívében él,

Békét csak így talál.

Refrén:

Mikor feltámad a szél,

S mennydörög az ég,

Szívünk azt kiáltja,

„Ebből már elég!”

Útnak indulunk

Hétmérföldet lépve,

S bárki elénk áll,

Elsöpörjük félre.

A húr elpattan,

Ha túl régen feszül,

Míg harag tombol

Ott mélyen legbelül,

Omlani kezd a fal,

És átszakad a gát,

Ha elég már abból,

Hogy csak a csodát várd.

Bridge:

A Harag gyermeke,

Míg szívedben él,

Egy nap majd a Csend,

A Békéről mesél.

Refrén:

Mikor feltámad a szél,

S mennydörög az ég,

Szívünk azt kiáltja,

„Ebből már elég!”

Útnak indulunk

Hétmérföldet lépve,

S bárki elénk áll,

Elsöpörjük félre.

Ha a Béke szikla lenne,

Semmi gond sem volna,

De hogyha csak apró kavics,

Bárki félrerúgja

Ha az ember embertelen,

Egy mocsárban végzi,

Amikor majd süllyedni kezd,

Késő lesz már félni.

Bridge:

Kavics gördül,

A mocsár fortyog,

Az ördög táncol,

Hiszen boldog.

Refrén:

Vegyük el a jó kedvét,

Mielőtt köztünk tarolna,

Aki nem békepárti,

Húzzon innen a pokolba.

Ha a béke papírfecni,

S a szél messze fújja,

Meglehet már nekünk annyi,

S pehelynyi tetteink súlya.

Valamit végre kéne tenni,

De úgy Istenigazából,

Mert akkor rég késő lesz,

Ha a fél világ már lángol.

Bridge:

Fegyver dörren,

A mocsár fortyog,

Az ördög táncol,

Hiszen boldog.

Refrén:

Vegyük el a jó kedvét,

Mielőtt köztünk tarolna,

Aki nem békepárti,

Húzzon innen a pokolba.