Nem kérek elnézést
MũvészetAZ IGAZSÁG AJTAJA
Azt mondom ez a bolygó általában jó hely,
De rúgjuk be az ajtót, hogyha nincs más módszer,
Ettől még nem leszünk csak egy vandál csürhe,
Akiket a törvény, le kell, hogy majd gyűrje.
Bridge:
Van, aki tétlen, van, aki nem,
Jobb világba nincs ingyenjegyem.
Refrén:
Ha vannak akik lenyúlnák a jövőt és a mát,
A mi dolgunk,hogy berúgjuk az Igazság ajtaját.
Minket soha többé már nem verhetnek át,
Ha zárva van, berúgjuk, az Igazság ajtaját.
Kinek van mit adni,
Általában sóher,
S volt, hogyha rá néztem,
Elgurult a gyógyszer.
De visszafogtam magam,
Majd bánta őt az élet,
Kihúzza alóla,
A műbőr karosszéket.
Bridge:
Van, aki tétlen, van, aki nem,
Jobb világba nincs ingyenjegyem.
Refrén:
Ha vannak akik lenyúlnák a jövőt és a mát,
A mi dolgunk,hogy berúgjuk az Igazság ajtaját.
Minket soha többé már nem verhetnek át,
Ha zárva van, berúgjuk, az Igazság ajtaját.
A fontos dolgok
A célok, a tettek, az álmok és a vágyak...
Merítve a múltból,élj mindig a mának.
Vannak, aki egyre téves úton járnak,
De ha rád nézek, éppen téged látlak.
Bridge:
Maradj az,aki vagy,
Voltál és leszel,
A fontos dolgokat
Engedd csak közel.
Refrén:
Bármit is szeretne
Néhány jól öltözött,
Maradj mindig ember,
A farkasok között.
A jövőd megírnák
Zárt ajtók mögött,
De te maradj ember,
A farkasok között.
Ez egy üzenet a kapzsi nagy világnak,
Emnberszerű ragadozók rég közöttünk járnak.
Ha találkozunk, mélyen a szemükbe nézek,
Nekem az a fontos,amit legbelül érzek.
Bridge:
Maradj az,aki vagy,
Voltál és leszel,
A fontos dolgokat
Engedd csak közel.
Refrén:
Bármit is szeretne
Néhány jól öltözött,
Maradj mindig ember,
A farkasok között.
A jövőd megírnák
Zárt ajtók mögött,
De te maradj ember,
A farkasok között
MONDD, MIT ÉRDEMEL?
Ez itt nem San Francisco,
Ami nekünk éppen így jó,
Büszke múlt, a magyarságunk,
S hitünk a mi ősi várunk.
Lerombolták volna százszor,
A szolgalélek sosem táncol,
A szabadságot Isten adta,
Ember nem veszi el soha.
Bridge:
Bárhol járok, egy érzés átölel.
Aki eladná, mondd mit érdemel?
Refrén:
Hazám, hazám, hazám,
A múlt, a jelen, s jövő,
Hazám, hazám, hazám,
Van bennem elég erő,
Ha kell, megvédjelek,
Mert máshol nem élhetek.
Hazám, hazám, hazám,
Nem vénít a múló idő,
Hazám, hazám, hazám,
Van bennünk elég erő,
Hogy megvédjünk,ha kell,
Aki Magyar, így felel.
Ha egy a célunk, egy a jelszó,
Lobogj, lobogj Magyar zászló,
S ez a szó mi lenne más,
Mondd ki velem...Összetartozás.
Van,ki legyint csak minderre,
Kész van rég a gonosz terve,
A válasz erre annyi lenne,
Húzzon innen nagyon messze.
Bridge:
Bárhol járok, egy érzés átölel.
Aki eladná, mondd mit érdemel?
Refrén:
Hazám, hazám, hazám,
A múlt, a jelen, s jövő,
Hazám, hazám, hazám,
Van bennem elég erő,
Ha kell, megvédjelek,
Mert máshol nem élhetek.
Hazám, hazám, hazám,
Nem vénít a múló idő,
Hazám, hazám, hazám,
Van bennünk elég erő,
Hogy megvédjünk,ha kell,
Aki Magyar, így felel.
A LÉNYEG
Ha a lényeget nem vágod, képen vág az Élet,
Mások útját járod, s bár élsz,de mégis véged.
Zombimódba kapcsolsz, ez már elég durva,
Ha csettintenek, tapsolsz, jövőd sutba dobva.
Bridge:
Az, hogy én mért éljek,
Egy percig sem kérdés,
A szabadság olyan,
Mint tüdőnek a légzés.
Refrén:
De a lényeg ennél összetettebb százszor,
A patás lábú már megkísértett párszor,
Mégis maradtam,éppen az,ki voltam,
Csak,ha torkom szegik,akkor lennék szótlan.
Megkapod a jussod,
Mint egy férges almát,
Vagy ragadd meg álmod,
Mint bikának a szarvát,
Prüszköl, toporzékol,
Mégis tartsad egyre,
Mister Nagyon Gazdag,
Minket nem vág zsebre.
Bridge 2:
Kimondom én mindig,
Ami szívem nyomja,
A Hazugságok vára,
Dőljön végre romba.
Refrén:
De a lényeg ennél összetettebb százszor,
A patás lábú már megkísértett párszor,
Mégis maradtam,éppen az,ki voltam,
Csak,ha torkom szegig,akkor lennék szótlan.
Te döntsd el
Te döntsd el,hogy mennyit érek, s ne a bankszámla,
Míg szívem bírja, addig zenélek, más már nem pálya.
Messze még,hogy innen lelépjek, hosszú ez a földi próba,
Ha elbuknék, mert épp csak élek,az tiszta szégyen volna.
Bridge:
Hogyha te is így vagy ezzel,
Nekünk e bolygó nyerő egy hely.
Refrén:
A megalkuvás sosem jöhet szóba,
Mivel olyan,mint egy kövér csóka,
Még a végén a szívünkre rászállna,
De a Szabadság nem kihunyt gázlámpa...
HANEM UTAT MUTAT NEKÜNK.
Ha a Csend a nagyvilágot
Polipként fonja körbe,
Az nem csk egy balga álom,
hogy a mi zenénk legyőzze.
Ha az élet csak egy csendes ének,
Sosem lesz nyerő,
Van amit m ár én rég érzek,
Hogy mi vagyunk a hangerő.
Bridge:
Hogyha te is így vagy ezzel,
Nekünk e bolygó nyerő egy hely.
Refrén:
A megalkuvás sosem jöhet szóba,
Mivel olyan,mint egy kövér csóka,
Még a végén a szívünkre rászállna,
De a Szabadság nem kihunyt gázlámpa...
HANEM UTAT MUTAT NEKÜNK.