Nem kérek elnézést

Ha van, aki báb, minek a láb,

De mi még járunk,

Míg ez a világ, nem az a világ,

Amire vágyunk,

Mi lenne más, megalkuvás,

Ha egy helyben állunk,

Mért kéne jel, indulni kell,

Csodára nem várunk.

Refrén:

A mi várunk nem más,mint a szó,

S nem lesz soha lerombolható,

S habár nem dönt semmit össze romba,

Mégis hatékonyabb, mint az atombomba,

Ha együtt mondjuk el,

Hisz épp ennyi kell.

Mit ér a vár,ha magába zár,

Épp úgy,mint a kóma,

Vagy robbanunk, mint a propán bután,

Persze képletesen szólva:

Mért apadó tó, még ez a show,

Pedig a nagy folyó lehetne,

S az áruló, kipontozható,

S elhúzna innen messze.

Refrén:

A mi várunk nem más,mint a szó,

S nem lesz soha lerombolható,

S habár nem dönt semmit össze romba,

Mégis hatékonyabb, mint az atombomba,

Ha együtt mondjuk el,

Hisz épp ennyi kell.

Vannak akik éppen, hogy csak élnek,

De mögötted már súlyos, kemény évek,

Békeörlő csendben nem ültél soha,

S mindent elmesél tetteid nyoma.

Bridge:

A világ változik,

E földi pokolkatlan,

Tán lassan elkárhozik,

De te maradj változatlan.

Refrén:

Miért lennél az,

Aki sosem voltál?

Jövőd összezúzná,

Hogyha meghajolnál.

Egyenes derékkal

Kell élned tovább,

Sosem lesz belőled,

Csak egy néma báb.

A megalkuvók

a létezéstől félnek,

Saját utukról

Réges-rég letértek,

Sorsuk várják

Már nem is remélve,

Mint egy préda

Melynek nincsen több esélye.

Bridge:

A világ változik,

E földi pokolkatlan,

Tán lassan elkárhozik,

De te maradj változatlan.

Refrén:

Miért lennél az,

Aki sosem voltál?

Jövőd összezúzná,

Hogyha meghajolnál.

Egyenes derékkal

Kell élned tovább,

Sosem lesz belőled,

Csak egy néma báb.

Refrén:

Sohasem voltam, s nem is leszek,

Kétoldalú érme,

Maradok ember, bármit teszek,

Farkasok közt élve.

Nem megyek én jobbra-balra,

Elveimet rúgva farba,

Megyek inkább csak előre,

És nem ki a legelőre,

Van ott úgyis elég birka,

A sorsuk már meg van írva,

Erre persze fejük rázzak,

Életük ők irányítják,

Ám a lényegről nem tudnak,

Rég óta már agymosottak,

A tutit nekem csak az mondja,

Ki nem vétkezett eddig soha

Refrén:

Sohasem voltam, s nem is leszek,

Kétoldalú érme,

Maradok ember, bármit teszek,

Farkasok közt élve.

Irányt mutat, bár nem látom,

Mégis Ő a jó barátom,

Hazug szóval nem döf hátba,

S Igazságot nem fojt sárba,

Az útján járok mindörökre,

S ha utunk állná néhány törpe,

Megtehetné, csettint egyet,

És ezzel rak köztük rendet,

Ám a döntést reánk bízta,

Jövőnket meg, sosem írta,

Van,kit dühít,de szabad vagyok,

És én már nem is változok.

Refrén:

Sohasem voltam, s nem is leszek,

Kétoldalú érme,

Maradok ember, bármit teszek,

Farkasok közt élve.

 

Önbizalmad nem túl nagy,

Sőt köddé is vált talán,

Ha elhiszed, hogy morzsa vagy,

Az óriások asztalán.

Amint felfalták jövődet,

Lesepernek majd simán,

Hát ezt aztán benézted,

S pislogsz egyre ostobán.

Bridge:

Ha megriaszt a törpe,

Óriásnak látod,

S hited összegyűrve,

Lenyúlja az álmod.

Refrén:

Az asztalt valójában

Törpék ülik körbe,

S a vigyor azt arcukról,

Le lesz majd törölve,

Mert óriássá leszünk,

Hogyha összetartunk,

S megremeg a föld is,

Amerre épp járunk.

Eljön mjad a számadás,

Ha az Igazság trónra ül,

Miért lennél bárki más,

Mint aki ott legbelül.

Mért állnál, ha lépni kell,

Jöjj közénk és tarts velünk,

Tudom, a cél még nincs közel,

De hétmérföldet léphetünk.

Bridge:

Ha megriaszt a törpe,

Óriásnak látod,

S hited összegyűrve,

Lenyúlja az álmod.

Refrén:

Az asztalt valójában

Törpék ülik körbe,

S a vigyor azt arcukról,

Le lesz majd törölve,

Mert óriássá leszünk,

Hogyha összetartunk,

S megremeg a föld is,

Amerre épp járunk.

Tenni valamit

Épp ideje volna,

Hogyha a jövő

Időzített bomba.

A gyújtózsinórt,

A jelenünk rejti,

Amíg nem tudjuk,

Mit is kéne tenni.

Mondd, miben hiszel földig meghajolva?

Hogyha van szád, mért nem nyitod szóra?

Az Igazság sosem mesés próza,

Míg van király, mindíg lesz sok szolga.

” Refrén:

Mi van, ha nem vagyok préda,

És nem vagyok ragadozó,

Nem vagy király, sem szolga,

Csak egyszerűen „valami jó”.

Egy ember,aki nem szeretne

Másokból megélni,

Tiszta hang a sűrű csendben,

Ha van miért zenélni.

Csodára várva

A világ egy helyben járna,

Fent az égben,

Nem érdekel az angyal tánca.

Lent kemény a játék..

Ismert nevén az Élet.

Üres ajándék,

Ha éppen csak, hogy éled.

Mi lesz veled,ha a Balsors vesz célba?

Zokszó nélkül sétál csapdába a préda.

Szabadság...mindössze álmodhatsz róla.

Az Igazság..csak megalkuvás, ha néma.

” Refrén:

Mi van, ha nem vagyok préda,

És nem vagyok ragadozó,

Nem vagy király, sem szolga,

Csak egyszerűen „valami jó”.

Egy ember,aki nem szeretne

Másokból megélni,

Tiszta hang a sűrű csendben,

Ha van kiért zenélni.