Nem kérek elnézést

Ha elhiszed,hogy törpe vagy,

azzá válsz lassan,

A pofon úgy lesz nagy,

ha lelkeden csattan.

 

Mikor álmaid szertezúzza,

annyi már neked,

Élhetsz majd földre sújtva,

vagy amit kell, megteszed.

Refrén:

Ragadd meg,

ha elérheted,

Mit átéltél,

Az már tied.

Ennyi kell csak,

Ha az élet arról szól,

Van,ki megteszi,

Van ki behódol.

Lehetnél még óriás,

Hidd el végre már,

Legyél az,ki senki más,

S hogyha néha fáj,

Akkor is menj tovább,

Ez nem lányregény,

Mikor tiéd a perc,

Nem kell jobb esély.

Refrén:

Ragadd meg,

ha elérheted,

Mit átéltél,

Az már tied.

Ennyi kell csak,

Ha az élet arról szól,

Van,ki megteszi,

Van ki behódol.

A bűvész úgy

Tisztességtelen,

Hogy mosolyog

Közben kedvesen.

Ő úgy csalhat

Agyba-főbe,

Még meg is

Tapsolják majd érte.

Bridge:

Nincs ezzel gond,

Hisz ez a dolga,

Ám sokan sajnos

Példát vesznek róla.

Refrén:

Van, ki minél jobban átver minket,

Annál nagyobb a tapsvihar,

Hogyha erről szól e földi élet,

Már óriássá nőtt a baj.

Eddig itt a Földön

Akár merre jártam,

Túl sok a bűvész,

A kerek nagyvilágban.

Olyan szinten csalnak,

Szemrebbenés nélkül,

Hogy csak üres zsebbel

Távozunk majd végül.

Bridge 2:

Pedig hát a dolguk

Épp az ellenkező lenne,

Ezért úgy döntöttem,

Nem szavazok a csendre.

Refrén 2:

Van, ki minél jobban átver minket,

Annál nagyobb a tapsvihar,

Csak az a gond,hogy ő nem bűvész,

Hát érjen véget úgy a dal,

Amikor majd újra csalna,

Nem csattan össze tenyér,

A népnek igazság a jussa,

Nem csak cirkusz és kenyér.

Amikor az Éjkirály, 

a Fényt kordába zárja,

Leszek én a kezedben, 

a legutolsó fáklya.

Ha a Kételyfolyam hitem,

 magával ragadja,

Óriásként ott leszel, 

s kiemelsz a partra. 

Bridge:

Ha összetartunk,

Jöhet bármíly vihar még,

Legyűrjük együtt,

S újra kék lesz az ég.

Refrén:

Hiszed vagy sem,

Azon múlik holnapunk,

Mennyire érezzük át,

Hogy egy nemzet vagyunk.

A Világ szétszakítana,

De mi nem alkuszunk,

S a képébe kiáltjuk:

EGY NEMZET VAGYUNK!

Aki közénk állna,

Kész van rég a terve:

Egymást támadjuk hátba.

S ő végignézi ülve.

Minden egyes léptét,

Aljasság vezéreli,

De a saját utunkról,

Nem fogunk letérni.

Bridge:

Ha összetartunk,

Jöhet bármíly vihar még,

Legyűrjük együtt,

S újra kék lesz az ég.

Refrén:

Hiszed vagy sem,

Azon múlik holnapunk,

Mennyire érezzük át,

Hogy egy nemzet vagyunk.

A Világ szétszakítana,

De mi nem alkuszunk,

S a képébe kiáltjuk:

EGY NEMZET VAGYUNK!

Ha a világ csak csendbe vár,

hátha lesz változás,

Azt kell mondjam hatásos,

 a globális agymosás.

Ha most erre azt kérded, 

„Mégis mit kéne tenni?”

Attól tartok ennyi volt, 

nekünk most már annyi....

Bridge:

...Ha nem súgja a szíved,

Nem dübörgi egy érzés...

Refrén:

Élhetsz bárhol itt a Földön,

Ez a dal mégis neked szól,

Szívemből soha ki nem törlöm,

Úgy hívják:Globális Rock'n'roll.

A kérésem „csak” annyi,

Legyen üres az összes tár,

Aztán kapja meg mindenki,

Éppen azt,ami neki jár.

Az Igazság a király,

Szóljon erről a játszma,

S összedől egy szép nap,

Az összes hazug vára.

Bridge:

...Ha nem súgja a szíved,

Nem dübörgi egy érzés...

Refrén:

Élhetsz bárhol itt a Földön,

Ez a dal mégis neked szól,

Szívemből soha ki nem törlöm,

Úgy hívják:Globális Rock'n'roll.

Ami igazán fontos, abból nem engedek,

Pénzéhes hiénák között ezért is ember leszek..

Nekik a lényeg, hogy hízzon a bankszámla,

Ha rájuk nézek, akár egy csótányíra...

Ugye sejted,

Hogy mihez lenne kedvem?

Egy érzés súgja,

„Ezt nem kéne megtennem.”

Bridge:

Ők eltaposnának minket,

De belőlünk élnek.

„Főnök, jó ez így?”

Istentől ennyit kérdek.

Refrén:

Persze most sem válaszolt,

Csak a fejét rázta csendben,

S ebből már tudtam jól,

Azt, hogy mit kell tennem...

Megírni ezt a dalt!

Kik a sorsukat csak várják,

A nevük annyi, „A Lúzerek”,

Áss el majd simán a kertben,

Ha egy nap köztük ott leszek,

De ameddig dobog a szívem,

És szólni képes a szám,

Felcsendül ez a dal,

Amit hallanod kell Hazám.

Bridge:

Ők eltaposnának minket,

De belőlünk élnek.

„Főnök, ez így mért jó?”

Istentől ennyit kérdek.

Refrén:

Persze most sem válaszolt,

Csak a fejét rázta csendben,

S ebből már tudtam jól,

Azt, hogy mit kell tennem...

Megírni ezt a dalt!