marionett blogja

Nem tudom, én  most mit tegyek,

szememből sűrün ömlenek

biborkönnyek,mint egy patak.

lassúl majd,vagy újra árad?

Arcomon a sós víz lefolyt,

engem most a bánat megfojt.

Biborkönnyem soká éget,

egy szép élet semivé lett.

Nem segit már"új sziv,szike,

gyenge tested, ment messzire.

Veled volt az egész család

Látták doktoraid harcát.

Édesanyád ölelt, védett.

Nem engedlek! Nem én Téged!

Te bizony már messze jártál,

Angyal szárnyat szorítottál.

Vittek messze,. fel magasba.

Szomorúság ült arcokra.'

A családod elbúcsúzott,

Mindenkinek könnye hullott.

Viki,Drága, mind szerettünk,

Soha-soha nem felejtünk

Fényes csillag vagy az égen,

Fentről nézel le ránk, csendben...

Csillagszemű kicsi Noel
követ már kék szemeivel.
Rámosolygok a drágámra
a kicsiny dédunokánkra.
Most éppen hatvanöt napos,
nagy huncut, fogása szoros.
Kisujjam kékül, úgy fogja,
ujját ha éhes, már szopja.
Keres finom kis tejecskét.
Talál. Megtölti bendöcskét,
kicsit nyöszög' jön a büfi.
Csillagszemű megy aludni,
álmában látjuk nevetni..

ez a vers más portálon is megjelenik/Bo/

Noel eltünődöm neve hallatán,
kicsiny fiúcska bájos mosolyán.
Ő az én drága kis dédunokám,
született egy októberi délután.
Édesanyja drága szép unokám,
ki Noelt táplálja gondozza védi.
Gondos Anyuka, öröm öt nézni.
jön, s mindig dicséri a Védőnéni
Már az utcán is jártak levegőzni
sereglett sok ember, babát nézni.
Dédpapa már többször is látta,
karjába vette finoman dajkálta.
Jó lenne ha végre én is látnám
fájdalmam nem engedi ezt ám!
De mindennek eljön az ideje,
nem mindenkinek van türelme.
Majd ha végre én is megölelem
érzi a kis Noel majd, szeretem!
Ugyanaz az érzés lesz majd,hiszen
Kolettámmal ki drága unokám
Vele is együtt dobbant a szívem...

Kis katica pöttyöket hord,
ettől fáradt, már félig holt.
Hogyha sok pöttye nem lenne,
táncversenyre is nevezne.
Forogna, szépen pörögne,
hátáról hullana pöttye.
Ha a hét petty, mind leesne,
Teste könnyü pille lenne...