marionett blogja

Gyerekeknek
marionett•  2016. január 17. 23:43

Hóember /gyermekvers/

Ó te kedves "Fehér ember",
itt állnod a kertben,nem kell.
Kisüt a nap, fogyatkozol,
majd testeden eső dobol,

De jó lenne látni téged,
mikor tavasz jön el érted.
Nem is tél ez, minden nap más,
Rossz nekünk a napi váltás.

Reggel napfény, jó meleg van,
le a kucsmát, sálat gyorsan.
Este hó hull, nagy lomposan.
dideregve futsz, havasan.

Másnap szegény hóembered,
hűlt helyét is alig leled.
itt egy lábos, ott egy répa,
ez volt "Fehérember" orra.

Szomorú a gyereksereg,
évek óta mindig ez megy.
Hiába is mesélgetem,
milyen volt régen sok telem.

Tavaszig volt minden évben,
szép hatalmas hóemberem.

/Ez a versem más portálon is megjelenik/Bo/

marionett•  2014. június 2. 11:03

Kipp-Kopp

Kipp-kopp, én zajt hallok a konyhából,
még félig álomországot járom.
Kezem a másik párnára teszem.
Unokámnak csak hűlt helyét lelem.

Mikor Nagyapa ,reggel elsiet,
bekúszik ágyába a kis Kolett.
Alszik még egy jó nagyot mellettem,
máskor kelek, reggelit készitem.
*
Most érzem a kávé friss illatát,
hallom egy kis papucs kopogását,
Várok csendesen, csukott szemekkel,
halkan szól most: Mama Itt a reggel!

Kezében tálca, csészében éppen,
kávé gözölög,vaj ,kalács szépen
tálcára rakva, és elém tartja
S már mondja: Jó étvágyat Mama!

marionett•  2014. február 7. 03:04

Mancika világgá megy

Hajában kék szalag,batyuval kiballag.
búcsút int kezével,néz huncut szemével.
Megy már bizony Mancika, egy utcahosszat.
szomszédék épp jönnek, bizony mosolygnak.

Tudják,hogy mi lessük, szemünkkel követjük.
Hová mész Mancika?Világgá Bácsika!
Kicsi lányka fáradt, nekidől egy fának.
leskelődik hátra, megyünk-e utána.

Most potyog a könnye,visszafelé jönne.
már nem láthat minket,kivesz egy szendvicset.
Ül ott a fa alatt, jó nagyokat harap.
mikor már jóllakott,batyuba bepakolt.

Kivette üvegét, reggel fejt tejecskét,
pihent a fa alatt, mikor jött egy vonat.
Kezünk megremegett, hívnánk a gyereket,
veszélyes ott lenni,majd meg fog ijedni.

Sípolt is a vonat,máskor biz' síkongat,
most meg csak nevetett és még integetett.
Lassít a szerelvény, leszáll egy legény.
arca biz' fekete, ment felé nevetve.

Szólt most a vezető,gyere kis tekergő.
hazavisz a vonat, hozzad a batyudat.
Ismeri régóta, mindig haza hozza.
megáll a kapuba,a nagy vasparipa

Mancika szaladna kormos a masnija.
Hol a ház? Anyuka? Bögréje,batyuja?
Kérdezi lármázva,hol az ő Mamája?
Már legörbül szája,folyik könnyek árja.

Anyuka! Anyuka! fogsz  Te még szeretni?
-kiabál kis Manci: nem fogok elszökni!
El akarsz még menni,batyuval küszködni?
Világgá én többé nem akarok menni.

Mondja ezt szipogva,Anya ölbe fogja,
kicsit babusgatja, majd meg is mosdatja.
Fáradt "vándor" lánykát,hamar ágyba dugja,
a sarokban van, még bögréje batyuja.

Mancika,most súgva anyukának mondja,
nem megyek világgá, én többé már soha!

marionett•  2013. november 6. 21:24

Katica bogár...

Kis katica pöttyöket hord,
ettől fáradt, már félig holt.
Hogyha sok pöttye nem lenne,
táncversenyre is nevezne.
Forogna, szépen pörögne,
hátáról hullana pöttye.
Ha a hét petty, mind leesne,
Teste könnyü pille lenne...