marionett blogja

Már mindnyájan rettegve vártuk, a híradásokat.  Hatvanan várnak új szívre a Nezetközi listán. Viki két és fél hónapja műszíves.
Megérkezett a szív !
Igen- most ! Összehívták azt a tizenegy orvost akik részt vesznek a műtétben.
Viki !- készüljön van szív. MŰTÉT MOST!!!
Viki mit gondolhatott? Nem tudjuk.Előkészitették Irány a mütő. Az egész kórházon végifutott
a híre. Minden zajlott a maga útján.  Egy kettő három  óra.telt el, az összes családtag izgalommal várta,
a híreket a műtőből. már négy órája tart-Istenem! Apa, Anya ,  Testvér, Férj, és a két Gyermek.Ott várják az új szív dobbanását.


Már tíz órája tart a műtét. A folyóson teljes a csend. A süket csend. A műtőben felgyorsulnak az események.
A szív a helyén! Indul!
Nem, nem indul!
NEEEEEEEEEE! és újra! Nem indul. összeomlik a keringés.
Viki már messze jár!!! Újabb fényes csillag az égen...

Nem úgy történik mindig minden ahogy eltervezzük, Cila már messziről látta, hogy a kertkapu nyítva áll. Ott állt, Atti papájának metálzöld audija.
- Szervusztok gyerekek! - mondta hamiskásan mosolyogva
- Most érkeztetek reggel?- kérdezte.
- Persze Apa!
A lány meglepetten látta, hogy a fiú még zavarba sem jött a hazugság miatt.
- Cila örült, hogy beágyatzott és rendben hagyott ott mindent, mielött úszni indultak.Csak a fogmosópoharak voltak elől.
A táskák a gardróbban voltak. Gyorsan átöltöztek mindketten,shortot húztak egy polót.
- Géza bácsi reggelizik velünk? -kérdezte kedves mosolygósan.
- Nem neeeem ! Gyerekek jó lenne, ha átmennétek a panzióba pár napra Fenyvesre.
- Attis átviszlek benneteket. Bocsássatok meg de rengeteg a munkám. Itt tudok nyugodtan dolgozni.Egy kollégám is lejön.
- Ugye nektek nem kell a számítógép?-
- Nem kell Apa, pihenni jöttünk.
- Itt nyugalom van nincs telefon, stb.Senki nem zavar majd minket. Tudod ezek a számszaki dolgok.-nézett kedvesen Cilára.
- Vigyük a kocsihoz a cuccaitokat és máris indulhatunk Fenyvesre. Eta majd kényeztet benneteket.

Cila épp hátranézett, látta, hogy Géza bácsi egy jó pár ezrest adott át Attinak. Hm! -gondolta most ki lettünk tiltva.
- Géza bácsi! -ha gond hazautazhatok és Atti itt marad. Ő egyedűl csak nem zavarja?
- Ne, neeee! Csak pihenjetek. Én hozatok ételt és végzem a munkám a madárcsicsergésben.-
- Ne menj haza Isten ments!
- Igazán nem kell, csak ez fontos munka tudod?
- Ezt a könyvet, le kell adnom a minisztériumban, két hét múlva. Be kell fejeznünk, azért jön a kolléga is.-
- Na gyerünk, gyerekek!
- Indulhatunk?
- Cilám remélem mindent bepakoltál?
- Most a héten, semmiképp még a közelembe se gyertek, mert kizökkenek a munkából.


Lassan elindultak, Boglár és Fenyves között nem nagy a távolság. Igazán hamar ott voltak a panzióban. Eta néni
szép szobát nyittatott nekik, hatalmas, csupatükör fürdőszobával.
- Húszszor is megkérdezte.
- Az államtitkár úr nem marad?
- Nem Drága Eta, nem a saját nyaralónkban fogok, dolgozni!
Cila észrevette, hogy a mondat közben a nőre kacsintott.
- Ez most mi volt?-gondolta Cila. Csak nincs köztük valami?

- Azért csak átjön a gyerekekhez, egy-egy vacsorára?
- Csinálok tepsis húst , vagy csülkős pacalt! -Tudja azt szereti a...
- Na! Eta ne... ebből elég . Dolgozni jöttem!
- Csak tessék átjönni bámikor! Várom!
- Nem! - most már szinte erélyes volt , Géza bácsi hangja.
- Munka az munka!!! -ezzel elviharzott, csak úgy csikorogtak a kerekei , mint akit űznek.
- Na!
- A Fater adott a gumiknak: szólt Attis.
Kisvártatva, megszólalt Cila mobilja.
- Drágám csókollak! - Géza bácsi volt- irtó zavarban.
- Az ágyneműket, a tisztát hol találom? -mert valószínű mikor utoljára családi nyaralás volt, a mi ágyunkon nem húzta át
Attis mamája az ágyneműt. Cila borzasztó zavarban volt. Mit keresne egy francia ágyon két férfi! De elhessegette a kellemetlen gondolatot. Miért ne, hiszen jóbarátok. Azután eszébe jutott, hogy éppen ők használták az ágyneműt. Aznap húzta fel tisztán amikor Atti megérkezett.
- Géza bácsi! A kisszobában biztos tiszta ágynemű van a kanapén.
- Az nekem nem jó! - az ágyat akarom áthúzni. Ne akadékoskodj, mondd hol találom és passz..
- Ne Te mondd meg nekem Cilám , hogy hol is aludjak.!
- A kérdésre válaszolj! Meg-ér-tet-ted???? Már majdnem űvöltve mondta.
- Na jó fejezzük be! Megtaláltam. Kicsit indiszponált vagyok. Bocsáss meg az előbbiekért. Szia kislány!

Cila csak állt és nézett, a könnyei potyogtak. Arra gondolt, Atti apja talán bajban van. valamit titkol előlük, azért van igy kifordulva magából. Attis szülei szépen élnek. Ha nem is szorosan, de a felsőtízezerhez tartoznak, átlag felett élnek. Atti csak azért nem jár autóval, mert utálja, másrészt mert egy retina műtét miatt, nem kaphat jogosítványt. Amúgy is szeretnek vonatozni. Cila imádja a szép tájakat és nem az autópályán való száguldást.
Most, hogy kissé már megnyugodott, . letörölte könnyeit. Mosolyogva csatlakozott a "tárlatvezetéshez" melyet Eta néni tartott Attisnak. Mit hol találnak a panzióban és környékén, mennyire van a tópart a közért a templom stb. Ja! meg a orvosi rendelő.
Miután befejezték a beszélgetést, valami Cila agyának rejtett zugában elindult..Egy gondolat,ami még nem körvonalózodott teljesen, de a gyanú árnyéka átlebegte, Géza bácsival kapcsolatban.

Hatalmas ebédet kaptak! Málnalevest ,vaniliafagylalttal. Kéksajtos csirkemellett hercegnő burgonyával . jég, rukkola,uborka és paradicsom salátával. A desszert túrótorta volt.
Ebéd után sétáltak egy hatalmasat. Cila nem szólt aggályairól. Visszamentek a panzióba leeresztették a redőnyöket,halkra állitották a zenét és kitették a "Ne zavarjanak" táblát.

János ha berúgott, mint az atom, akkor dalolgatott először csak csendben, majd egyre hangosabban. Sokszor kocsma zárás után tért haza, az ő Mariskájához. Ez úgy, tizenegy óra tájt volt. Ilyenkor persze már minden "rendes" ember alszik,hogy másnap frissen, kipihenten mehessen dolgozni.
A mi Jánosunk ezzel mit sem törödve,végig dúdolta , dalolta, majd orditotta az utcákat. A hangerő akkor hágott a tetőfokára mikor az utcánkba beért. Nem ám szép népdalokat és nótákat gajdolt. Nem! -nem! Ő találta ki a munkájáról /utcaseprő volt/
az ő Mariskájáról, aki egy igen törékeny csöpp asszonyka, éppoly csöpp kis ésszel, s nagy szorgalommal. A szorgalom mellé, nagy szív is társult. Az utcabeli gyerekek örömére. Az első érésű gyümölcsöket, mindig szétosztotta közöttük.
Szerette a gyerekeket, és az időseket is . Azoknak is vitt éven át, egy -egy almát, barackot, szölőt, idénytől függöen.
Hétvégeken, amikor az Ő Jánosa, elindult "tankolni", mielőtt elment Mariskának mondta "Manemrúgokbehiggyénekeeeeeem! szerelmeeeeem, Mariskám!" De azután mégis mindig sikerült neki valahogy. Meg itatták is a kocsmabéli huncutok, mert jó nagy marhaságokat beszélt, néha eljárta a "medvetáncot" ezért italt rendeltek neki. Tánc közben, körbe locsolta a z úri népet. Ebből a pincérek nem kis ügyet csináltak. Jánost, ilyenkor bezárták a göngyöleg raktárba. Jónazódás céljából.
-Ha kialudtad magad kijöhetsz. Persze a "huncutok" alig várták a mámor vesztést, hogy újra berugassák, mint azt a bizonyos albán szamarat.
No, visszatérve Mariskára, ö sem vetette meg az italt, Elindult ünnepnap, szépen felcicomázva ,zsabós blúz kék szoknya , ünnepi kendővel hátrakötve a haja, csak úgy menyecskésen.Bár már nem volt fiatalka, túl a hatvanon.
Minden házba betért, ahol öregek laktak. Hozott vödröt, síkakefét /ahogy Ő mondta/ meg a felmosórongyot.
Minden kisöregnél megsíkálta a lépcsőt,meg a küszöböt., ez a müvelet,mindig szombati napra esett.
Mondván, ha az ÚRJÉZUS erre jár .- "maj' tunni fogja," Mariska járt itt, hogy tisztán lépdeljen be a házba az ÚR!
-Na! Kedves Kató néni! Kap -é a Mariska fizetséget.-kérdezte miután elvégezte a síkálást.
-Persze lányom! Hogyne ., és megtöltött neki,egy háromdecis poharat borral. A bor hideg volt,az idő meleg.
Mariskának meg jó "huzatja" volt. Egyszuszra megitta a bort. Sikerült pityókásra innia magát. Énekes egy pár voltak ezek, .
mármint a Mariska és a János, Az asszony is szerette a hangját kiereszteni, operettekből énekelt, hol ebből hol abból.
Egyet dalolt,kért még 5 forintot/ 70-es években/ azután az ajtó elé löttyintette a vödréből a vízet,és már ment a következő kuncsafthoz. Ott is síkált egy keveset, majd megitta a borocskát, trillázott egyet,addigra már túl volt a negyven cseppen, ahogy mondani szokás. Még egy helyre betért az utcában. Azután hazament megmosta a kezét, és úgy dÍszes ünnepi ruhában lefeküdt aludni. Olykor János korábban jött az ívásból. hazáig énekelt .
Mariskám angyalom,
drága kis asszonyom.
lépted nyomát imádom,
Kezedet megcsókolom.
Hazaért,egy darabig csend volt. Miután eljutott a tudatáig,hogy a felesége is be mert rúgni, üvöltve úgy el tángálta, némelykor, hogy a szomszédok mentek megnézni .él -e még a csöpp asszony.
Történt egyszer egy téli napon, hogy rendőrök hozták haza Jánost. Arccal lefelé húzták a hóban ,mert lábra nem tudott állni.
Utána pár hónapra ,valahogy megcsendesedett. Hanem egy napon, elhaló hangon kiabálást hallottunk. Segítséééég!
Segiiitséééég! Kirohantunk,az utca két oldalára kotorták a havat  ami bizony jól összefagyott. Farkasordító hideg volt.
Felkapcsoltuk a villanyt és körbenéztünk. Sehol senki! -és csend. Bementünk a lakásba. Kisvártatva ismét : Segííííítséééég!
Ennek már a fele sem tréfa! A férjem kiment és végigjárta az utcát. Az egyik hókupac mögött meglátta Jánost a derengő fényben vérző fejjel.Én mindig féltem a részegektől /kiszámithatalan viselkedésük miatt/oda sem mertem menni. Tükörjéggé fagyott a hó. Szegény párom, megszenvedett János hazakisérésével. Az úgy dülöngélt, hogy majd el rántotta a férjemet is.
Végre beértek a házba.Hát ami ott uralkodott az leírhatatlan. Persze azt elfelejtettem , hogy Mariskája akkor már a mennyből
figyelte az Ő Jánosát. Mert nagy valószínűséggel, az egyik verésbe halt bele. Hosszan volt kórházban. Az "itatói" közül egy sem látogatta meg... János attól kezdve még eszementebb módon ivott. Büntethető nem volt mert nyilvántartott pszhiátriai beteg volt. Aki nem felel a tetteiért.
Végre János csizmáit lehúzta a férjem, az oldalára forditva lefektette / Rókabőr miatt/ Betakargatta az összes ott található
takaróval, és rácsukta az ajtót a kapuját egy kővel kitámasztotta nehogy kinyissa a süvöltő szél. Nem volt nyugodt éjszakánk. Főztem reggel korán egy jó zöldséglevest és átküldtem a párommal. Kissé félve ment a lakása felé, vajjon él -e még? Már ült az ágyon és a fejét masszírozta, szédült, Kíhivtuk hozzá az ügyeletet, el is vitte a mentő az eséstől agyrázkódása volt. Mikor kijött.a kórházból hetekig hálálkodott. Megmentőm!!!- mondta ha férjemmel találkozott.

Egy napon a János háza elött teherautó állt . Rozzant kis bútorait pakolta két fiatalember. Mikor kész voltak János csengetett állt a kapuban könnyes szemmel.
-Búcsúzni jöttem - mondta.
-Hát hova-hova? -kérdeztük.
- Rokonokhoz!- vidékre.
Ezzel egy fényképet adott át, a hátuljára az volt írva "Megmentőimnek."
Mariska és János mosolygott ránk a képről fiatalon. Azóta nem hallottunk semmit felőle él-e hal-e.
Ha éjszaka, gajdoló részegek énekelnek a környékünkön, eszünkbe jutnak néha.

Anna, közel a hetvenhez,de a sváb asszonyok génjeiben hozott munkaszereretettel. Kint az utcán sepregetett.
Ősz van . Hullanak a falevelek. Az öregekkel együtt meg fog szünni ez is. A seprés és a ház körüli rendezgetés.
Mögöttük Horváthék laknak, öregek betegek. Az utcán nem sok cirok kopik el a munkájuktól.
A szomszédja Zsanika jóval a harminc felett dolgozik nem ér rá a szélben kergetni a faleveleket.
Egyszer csak kedvesen hangosan ráköszönt egy szöke vékonydongájú fiatalember.
-Csókolom- Anna néni!
-A papa hol van? Hát hátul szöszöl valamit.
-Kihez van szerencsém?
-Hát Anna néni, nem ismer meg a Horváték fia vagyok!
- Óh igen?! Bocsánat sokat változott..
- Jaj! Anna néni itt a barátom is a ,Jani.
Anna, elnézte micsoda magas ,szép szál ember ,lehet vagy kilencven kiló.
-No menjen hátra ott a Papa.
Hallotta , hogy beszélgetnek nevetgélnek. Azt is látta , hogy a bizonyos Jani telefonálgat.
Kisvártatva Jani is bement, a kertbe.
-Lassan mennünk kell, szólok a barátomnak.
-Menjen csak arra hátra, ott megtalálja őket.
A szőlőlugas leveleit is összeszedte Annuska vitte a kukához. Ekkor vonult ki a csapat.
Elől a " Horváth fiú" utána a Jani, leghátul a Papa. Kedélyesen elbúcsúztak.
-Viszlát! Csókolom Anna néni.!
-Majd jelentkezünk.!
Ebben a pillanatban a semmiből előtünt egy autó. Beszáltak és huss már mentek is.
- Na mit intéztetek? -kérdezte a férjét Anna
- Hát Mama lehet, hogy rendelek egy napelemes riasztót.
-Óh mire az Papa?
-Tudtad, mhogy betörtek a Horváthékhoz, azért jött a fia ,hogy figyelmeztessen.
- Mondta is úgy tudja hozzánk is betörtekés elvitték a pénzünket. Be is mentem vele a szobába és megnéztük! Fillérre megvan.
Ekkor Annának, rossz érzése támadt. Most hozott ki a bankból, kétszázezer forintot ,hogy a fogait rendbetetesse..
Eldobta söprüt, szaladt ahogy bírt a fájós lábaival.. Benyúlt a szekrénybe kivette a boritékot, üres újságlapokat talált benne.
Majdnem elájult...
-Papa! -kiabált. Gyere gyorsan! Kiraboltak minket.
Rögtön hívták a rendőrséget, azok hívták a nyomszakértőket Mindent összeporoztak valami fekete pacsmaggal.
A nyilvántartásukban nincsenek benne, még nincs priuszuk.Igy talán az életben nem lesznek meg. Sajnos a pénzük sem.
A Papa nagyon oda volt, hogy mekkorát hibázott. Másnap reggel olyan idegrázás jött rá, erős szívdobogás kíséretében.
Amúgy is pacmekere van. A nagy izgalom jött ki rajta. Eggyel több házaspár akikben elültették a félelmet...
A szép kertes házukban rabok lesznek. a félelem mindörökre velük lesz.