marionett blogja

Nem tudom, én  most mit tegyek,

szememből sűrün ömlenek

biborkönnyek,mint egy patak.

lassúl majd,vagy újra árad?

Arcomon a sós víz lefolyt,

engem most a bánat megfojt.

Biborkönnyem soká éget,

egy szép élet semivé lett.

Nem segit már"új sziv,szike,

gyenge tested, ment messzire.

Veled volt az egész család

Látták doktoraid harcát.

Édesanyád ölelt, védett.

Nem engedlek! Nem én Téged!

Te bizony már messze jártál,

Angyal szárnyat szorítottál.

Vittek messze,. fel magasba.

Szomorúság ült arcokra.'

A családod elbúcsúzott,

Mindenkinek könnye hullott.

Viki,Drága, mind szerettünk,

Soha-soha nem felejtünk

Fényes csillag vagy az égen,

Fentről nézel le ránk, csendben...

Már mindnyájan rettegve vártuk, a híradásokat.  Hatvanan várnak új szívre a Nezetközi listán. Viki két és fél hónapja műszíves.
Megérkezett a szív !
Igen- most ! Összehívták azt a tizenegy orvost akik részt vesznek a műtétben.
Viki !- készüljön van szív. MŰTÉT MOST!!!
Viki mit gondolhatott? Nem tudjuk.Előkészitették Irány a mütő. Az egész kórházon végifutott
a híre. Minden zajlott a maga útján.  Egy kettő három  óra.telt el, az összes családtag izgalommal várta,
a híreket a műtőből. már négy órája tart-Istenem! Apa, Anya ,  Testvér, Férj, és a két Gyermek.Ott várják az új szív dobbanását.


Már tíz órája tart a műtét. A folyóson teljes a csend. A süket csend. A műtőben felgyorsulnak az események.
A szív a helyén! Indul!
Nem, nem indul!
NEEEEEEEEEE! és újra! Nem indul. összeomlik a keringés.
Viki már messze jár!!! Újabb fényes csillag az égen...

Különlegeset szépet,akartam róla írni,
de most mást nem tudok csak könnyezni.
Egy fehér urnában hozták, a hamvait,
Húga beteg volt, nem volt "nyugalma" itt.

Páran tudtuk,hogy Tibor már búcsúzni kész,
Budafoki szülői házban, várt arra napra, mikor
Itthon a végtisztességet a családtól megkapja.
Dórának ki a búcsúzó beszédet elmondta,

bizony néha-néha kissé elcsuklott a hangja
Álltunk a délutáni verőfényben. és egy szem
felhő sem volt, fenn az égen. Kék színét adta,
Hiszen a színek szerelmesének volt búcsúja.

Festő és grafikus,rézkarcok nagy-nagy mestere
Az égiektől bizony, ezt szép napot kiérdemelte.
Budafok volt igazi hazája, tudta, őt minden várja.
Testvére ,annak gyerekei, unokák és sok barátja

A Barátok már sokan "előre"mentek várták odaát,
majd ott viccelődnek a világ,csúf dolgairól tovább.
Sokszor láttam ablakomból ahogy elöttünk haladt,
ha kimentem köszönteni, jó szava, vicce akadt.

Pedig fáradt, lábai fájtak,hogy hazaérjen várta,
beteg volt ifjú korától, Ő volt egy orvosi csoda.
60 évig volt bizony cukros,mindig féltette Húga,
néha biz' szidta,ha öccse nem időben ért haza.

Vigyázott magára, arany keze, mely neki volt,
a művészi képein mindegy mi is volt, az dalolt,
A sok-sok kiállítása, utcánk s Budafok szülötte,
szerényen mutatta, hogy magát hova küzdötte,

Budapest,Prága, Békéscsaba, Bulgária,Gyula,
Szlovákia,Varsó, Japán,még sorolni sem lehet.
Mennyi helyen okozott az emberenek örömet,
Még most is látom, nehéz ólomlábon "Hazasiet"

Nyolcvanadik születése napjára barátját vesztve,
nem úgy mint régen, csak ott üldögélt egész este.
Pedig az otthonból is jöttek ahol lakott,köszöntötték
Őt, kicsik és nagyok. Tudta,hogy ennyien szerették?

És most itt síratjuk egy csendes szép szombaton.
"Hazajött"hol élt és alkotott,Nap tűz át lombokon,
megcsillan a virágokon, s a kis festett "Kőkaticán"
Mely ajándékozó megszépitette, utolsó napjait tán'

A nap csak ragyogott, fénylett a suhogó magas fán,
Hazatért bolyongó lelke, a Budafoki síremlékbe már.
A Jóisten adjon neki békét és örökre nyugalmat,
Itt a csendes szülői háznál, szeretetben alhat...